Kezdjük újra

 

Filip ezúttal nem a barátnője közelében, a megszokott helyén, a színpad mellett tartózkodik, hanem úgy gondolta, kíváncsi a közönség valós véleményére, és közöttük fog sétálgatni. Léna új dalokat is énekel a mai koncertjén, hát a férfi kíváncsi a számok fogadtatására. A lány kinézetét dicsérő szavak, forró csók és ölelés után elindul a zsibongó rajongók felé. Mikor a lány hátul összefogott hosszú szőke hullámos hajával vadiúj szerelésében, megjelenik, ami egy szegecselt fekete passzos bőrnadrágot és egy ezüstszínű, kövekkel díszített testre feszülő toppot takar, óriási a hangzavar. Éljenzés, taps, kiabálás és füttyögés egyaránt felhangzik, de mikor megszólal a zene, és Léna erős, rockos hangja betölti a teret, lecsendesedik a hallgatóság. Filip is figyeli a barátnőjét, és még a színpadhoz közel állva elbűvölőnek találja. Innen talán még gyönyörűbb, mint mikor mellette állt és közelről nézte, pedig már két év alatt minden porcikáját ismeri, mégis lenyűgözi ma is a kinézete. A közönség soraiból is hasonló reakciókat hall. Főleg lányok állnak körülötte, és úgy gondolja az ő szájukból olyat hallani egy másik nőre, hogy milyen csinos, mennyire szép, és rohadtul jól néz ki, hát az elismerés. A dalokat is dúdolják, és boldognak látszanak, így a férfi vigyorral az arcán, büszkén megy egyre távolabb a színpadtól. Amit hátrébb lát, annak már nem örül annyira. A fiúk nem olyan finoman és illedelmesen mondják ki, mint a lányok, mennyire tetszik nekik az előadó. Igen kéjesen és vigyorogva figyelik a színpadon bulizó Lénát. Szinte vetkőztetik a tekintetükkel. Ahogy egyre messzebb kerül a barátnőjétől, úgy lesznek a koncert hallgatói is egyre hangosabbak és vadabbak. Itt már főleg csak srácok tartózkodnak és talán nincsenek is a kifejezőképességük magaslatán, mert nem túl szalonképes szavakkal fogalmazzák meg, mit is tennének az előadóval. A lényege mindent mondatuknak az, hogy vízszintesben látnák szívesen, vagy esetleg lovaglópózban. Lehet némi kedélyjavító is befolyásolja a hangulatukat, de igen intenzíven fröcskölik a szavakat. Ezt nagyon kellemetlen Filipnek hallgatni, de nem meri szóvá tenni, mert ezeken a srácokon messziről látszik, rögtön ugranának minden nekik nem tetsző megjegyzésre. Viszont elgondolkodik, és alig várja, hogy a barátnője által adott koncert véget érjen. Míg a stáb pakol, addig ő magába roskadva ül egy sarokban, holott máskor ő is besegít. Egyetlen vágya, végre otthon kettesben beszélhessen Lénával.
– Drágám! Ezt be kell fejezned! – Mondja ingerülten a lánynak, mikor végre becsukják maguk mögött a lakásuk ajtaját.
– Mit? – Kerekedik ki Léna szeme, mert nem érti, miről van szó.
– Hát ezt az egészet! A koncerteket! Ezt az öltözködést! Mindent!
– Mert? Miért is? Nem volt jó, amit csináltunk? Nem tetszett a közönségnek?
– De! Tetszett! Olyannyira, hogy az összes bunkó rajongód vetkőztet a szemeivel, és hangosan röhögve, egymást túlkiabálva mesélik egymásnak, mit tennének veled szívesen! Megjegyzem, nem beszélgetni szeretnének! – Olyan hangosan, és tagoltan ejti mindezt, hogy Léna meglepődik.
– Filip. – Mondja a lány normál hangon, nyugtatni próbálja a barátját. – Ilyen hőbörgők mindig is voltak, és lesznek is minden koncerten. Ezekkel nem szabad foglalkozni. Ez legyen a szervezők gondja.
– De nem a szervezőket vágnák gerincre, hanem téged! Érted már? Erre te még ráteszel az öltözködéseddel! – Megrántja a lányon a toppot, aminek elszakad a pántja. – Ezt nem folytathatod, mert én ezt nem tudom elviselni!
– Eddig sose volt bajod a ruházatommal. Szerintem most se lógott ki belőle eddig semmim, míg te le nem tépted. Nem léphetek fel nagykabátban! Egy rock számot nem lehet elénekelni egyhelyben állva!
– Pont azért kell befejezned! Soha többé nem szeretnélek a színpadon látni!
– De hát én gyerekkoromtól erre készültem, és boldog vagyok, hogy végre elértem, hogy szeretik az emberek, amit csinálok, és már ismernek is. Én ezt nem hagyhatom abba! Már ebből élek!
– Akkor se léphetsz fel többé! Én szeretlek, és nem vagyok képes elviselni, amit rólad beszélnek. Valamennyit hoz az edzőtermem is, majd próbálom jobban felpörgetni!
– Filip. Már akkor is ezt csináltam, mikor megismertél. Akkor elfogadtad. … Én is szeretlek, de a karrieremről nem tudok lemondani. Én meg arra nem vagyok képes. Egyébként holnap is fellépésem lesz, amit nem lehet csak úgy lemondani! Meg szilveszter éjjelre is kettő van! Ezek szerződések és a szerződésszegés szankciókat vonna maga után!
Még vitáznak egy jó darabig, aludni is külön szobába mennek. Már amennyire tudnak aludni ezek után. Inkább csak próbálják magukban érvekkel alátámasztani a saját igazukat. Másnap dél körül kerülnek elő, és a srác elgondolkodik, mit kéne tennie, majd hirtelen ötletként hoz egy üveg pezsgőt, a konyhából pedig két poharat. A lánynak háttal állva tölti ki őket, és az egyiket Léna felé nyújtja.
– Ne haragudj, igyunk a kibékülésünkre. Igazad van, így ismertelek meg, ne akarjalak megváltoztatni. Szeretlek.
– Én is szeretlek. – Veszi el a lány a poharat és kiissza annak teljes tartalmát. Már úgyis szomjas volt. Filip átöleli, arcon puszilja, és a kanapéhoz vezeti, leülnek egymás mellé. A férfi azt meséli, már kissé nyugodtabban, miket hallott a közönség között. Nem telik el öt perc, a lány már mélyen alszik. Sőt, egész este, és egész éjjel. Ezalatt a férfi párnát tesz a feje alá, gondosan betakargatja, a lány telefonját kikapcsolja, a sajátjáról pedig küld egy üzenetet a stábnak, Léna rosszul érzi magát, és nem tudja vállalni a koncertet. Természetesen visszahívják, sőt fel is mennek a zenekar tagjai, de Filip megint csak azt mondja, nagyon vacakul volt, ujját a szája elé helyezve lép a nappalihoz, meg is mutatja, végre elaludt. A többiek elfogadják, és gyorsan tovább állnak. A lány nélkül, a zenekar régi énekesével kell megoldaniuk a fellépést. Azonban mikor az alvó lánnyal egyedül marad, iszonyú lelkiismeretfurdalása van. Már képes tisztábban látni a dolgokat, és tudja, iszonyú dolgot követett el. Olyan odafigyeléssel lesi Léna minden mozdulatát, mint soha eddig. Óvja, vigyáz rá.
A lány másnap dél körül ébred csak fel, és mikor kábán az órára néz, rájön, mi történt, hogy átaludta a koncert idejét, sírva rohan Filiphez. Az karjaiba zárja, és neki is könnyes a szeme.
– Miért hagytál aludni? Miért nem keltettél fel? – Zokog kedvese karjaiba, de hirtelen próbál visszahúzódni, és ellépni a férfitól. Ám az nem hagyja. Még szorosabban öleli, és könnyes szemmel kéri.
– Bocsáss meg! Kérlek bocsáss meg! Nem gondoltam át alaposan. Én csak annyira szeretlek, és rettentően zavart az egész. Ugye meg tudsz bocsájtani? – A lány már nem sír, csak figyel, és gondolkodik. Már biztosan tudja, nem véletlenül aludta át a koncert idejét. Filip viszont továbbra is két karjával átölelve, könnyes szemmel a szemébe nézve folytatja. – Tudom, hogy iszonyatos hülyeséget csináltam, de azért, mert nem szeretnélek elveszíteni. Bármit megteszek, csak bocsáss meg. Szeretlek! Nagyon szeretlek! – Léna a férfi mellkasának támaszkodik, és eltolja magától.
– De ez így nem működik! Ártottál nekem. … Megbízhatatlan lettem a rajongóim előtt.
– Nem. Úgy tudják, beteg voltál. De már tudom, nem lett volna szabad ilyet tennem, és soha többé nem fog előfordulni. Nem akarom többé, hogy más légy, mint aki vagy. Rájöttem, el se tudnálak képzelni itthon ülő háziasszonyként. Úgy szeretlek, amilyen vagy! – A lányhoz lép, át szeretné ölelni, de Léna kitartja a karját és a férfi mellkasának támasztja a tenyerét.
– Mindegy már, mit hisz a közönség, te bealtatóztál. Mi van, ha máskor is megteszed? Hogy higgyek benned ezek után?
– Soha többé nem teszek még csak hasonlót sem! Sőt, megyek veled minden koncertre, hogy meg tudjalak védeni, ha valamelyik őrült mégis komolyan gondolná az elképzeléseit. Büntess meg, de bocsáss meg! Pár nap múlva új év, kezdjük mi is elölről, kezdjük újra! Jobb leszek, mint valaha voltam.
– Nem tudom. Egyelőre látni se akarlak!
– Ne küldj el. Kérlek! – Néz a lány szemébe könnyes tekintettel.
– Nem tudom. – Mondja Léna szomorúan, mert maga se tudja, mit gondoljon. Ő is szereti Filipet, de ezzel most nagyon a lelkébe tiport. Elfordul tőle, és bevonul a szobába. A férfi nem megy utána, inkább ebédet készít, és beviszi a lánynak. Az szótlanul elfogyasztja, és eltolja a tálcát. Ezt a nem beszélek veled módszert alkalmazza napokig, Filip pedig mindent megtesz, hogy a lány lássa, mennyire megbánta a bűnét. Mindenben a barátnője kegyeit keresi, és körbe rajongja. Ő beszél a lányhoz, milliószor kér bocsánatot, és még többször mondja el, mennyire megbánta és már másként gondolja, de választ sose kap, csak esetleg fejbólintást vagy fejcsóválást. A szilveszteri fellépésekre is ő viszi, és a színpad alsó széléről figyeli a közönséget, óvni szeretné Lénát. Majd a műsor végén a kocsihoz vezeti, és haza indul vele. Pont éjfél, mikor becsukják maguk mögött a bejárati ajtót. Léna az órájára néz, majd Filip szemébe. A falnak löki, és a mellkasára teszi a mutatóujját.
– Az új év tiszteletére kapsz egy új esélyt, de ez az utolsó lehetőséged! Jól gondold meg ezután, mit teszel, mert több lehetőség nincs! Most pedig engesztelj ki valahogy!
Filipnek se kell kétszer mondani, a lány ajkára tapad, és olyan hevesen, de mély érzéssel csókolja, mindent be szeretne pótolni, ami napok óta elmaradt. Csók közben morogja a lány szájába.
– Hidd el, nem fogsz többé csalódni bennem. Új év, új kezdet. Megtanultam a leckét.