Hópehelytánc

 

                                                                  

 

A húszéves szép fekete hosszú hajú Réka és barátja, a huszonhárom éves barna magas Barnabás kissé unottan ülnek a lány szobájában. Tél van és kint hideg. A meleg szoba nyújt számukra menedéket, de most valahogy már kibeszélgették magukat, és a tévé meg a zene se kapcsolja ki őket. Szó szerint nincs kedvük semmihez. Talán a kellemetlen téli időjárás számlájára írható az unalmuk. Csak ülnek, és néznek egymásra. Barnabás ölében a lánnyal, átöleli és simogatja hosszú hullámos haját, de most valahogy már az intimitás se vonzó számukra. A férfi szeme egyszer csak az ablakra téved. Szép hatalmas kövér hópelyhek libegnek el az ablakuk előtt. Fogva tartják a tekintetét, ahogy lassan érkezve telepszenek az ablakkal szemközti ágakra. Bele feledkezik a látványba. Ő szereti a telet, pláne, ha hull a hó. Az olyan nagyon gyönyörű tud lenni. Mintha milliónyi kristály ülne minden tereptárgyra. Meg legalább minden olyan szép és tiszta lesz. Betakarja azt a sok szemetet és mocskot, amit az ősz, meg a gondatlan emberek hagynak maguk után. Ha az ember körbe néz, csak a szép egyenletes fehérséget látja. Közelebbről szeretné nézni. Kiemeli öléből a lányt, és az ablak felé fordítja.

 - Nézd kincsem! Szakad a hó. - kezét fogva magával húzza az ablakhoz. - Hát nem gyönyörű látvány?

 A lány egykedvűen bámul kifelé az ablakon,még a száján is húz egyet, mielőtt megszólalna.

 - Hááát?  Nem is tudom. Szép, szép, de én nem szeretem a telet. Mindjárt elolvad, és csupa latyak, lucsok lesz minden.

 - De most hidegebb van annál, hogy rögtön el is olvadjon. Nézd már milyen vastagon van a bokrokon, és minden máson is! Gyere, menjünk ki! Sétáljunk egy nagyot a hóesésben.

  - Nincs kedveeem. Nem akaroooom! – húzza a szavakat, hátha ezzel a döntési időt is tudja nyújtani.

  - Gyere. Az én kedvemért. Vigyázok rád! Én nagyon szeretnék veled a hóesésben sétálni! Meglátod, jó lesz neked is. Az olyan szép és romantikus!

 Könyörgő tekintetével a lány szemébe néz. Rékának nincs hozzá kedve, lassan vontatottan öltözik, de a barátja miatt megteszi. Meleg ruhába bújnak, és irány a park. A férfi átkarolja a lány derekát, közel legyen hozzá, még a testével is melegítse. Ne fázzon és ne érezze magányosnak magát. És főleg ne érezze azt, hogy kényszerből jött ki a hóba Barnabással. A lépéseik alatt érdekesen ropog a frissen hulló hó, a nyomaik mélyedéseket hagynak. Már ez is tetszik Rékának. Ő azelőtt ezekre sosem figyelt oda. Neki a tél csak a latyakról, sárról szólt. Megállnak egy bokros résznél és nézik a hatalmas, szitálva érkező pelyheket, ahogy egyre vastagabb rétegben takarják el a tájat.  Barnabás elkap párat, és mutatja a lánynak.

 - Nézd milyen szép az alakjuk! És van ahol több is összekapaszkodott!

Réka csodálkozva nézi, majd ő is kitartja tenyerét, ott landoljanak a szép frissen érkező pihék. Alaposan szemügyre veszi őket.

 - Te! Ezek teljesen olyanok, mint amilyennek ábrázolják őket a rajzokon! Tényleg nagyon klasszak! Én még sose néztem meg ilyen közelről. Azt hittem, nem is látszik csak nagyítóval.

 Lelkendezik a lány, és már örömmel figyeli a hóesést. Kezdi érezni azt az örömöt, amit a barátja első pillanattól érzett. Letolja hajáról a kapucnit, kezeit széttárja és pörögni, forogni kezd a hóesésben. Barnabás egy darabig nézi, amint szép fekete hajában megmaradnak a méretes pelyhek, majd mellé lép, és együtt forognak. Keringőt járnak a téli parkban. Réka nevet, és lelassul. Újból a lassan hulló pelyheket nézi, amint egy-egy szellő megemeli, majd irányt változtatva teszi őket ágra, bokorra, padra és a földre.

  - Drágám! Ezt kár lett volna kihagyni. Ez csodálatos! Ezek éppen úgy táncra keltek, mint mi az előbb. Ez a hópehelytánc egy csodaszép téli románc! Én azt hiszem már nagyon szeretem a telet! Nem is fázom és olyan nagyon boldog vagyok!

  - Látod. Most már érted, érzed, miről beszéltem?

  - Igen. És annyira szeretlek miatta. Igazi élményt adtál. Sosem fogom elfelejteni! Ez annyira varázslatos!

Barnabás átkarolja Rékát, és utánozzák a hópelyheket. Versenytáncot járnak a hópihékkel. Egy csodaszép téli keringőt. A férfi halkan súgja a lány fülébe.

  - Ugye milyen romantikus?

 Réka csak bólint, miközben szorosabban bújik oda a szerelméhez. Nem szeretné megtörni a tánc varázsát. Barnabás szorosan öleli, közben ajka a lány ajkára téved. Ez így sokkal jobban esik, mint bent az unalmas szobában.