Versek

Hópehelytánc

 

Divatozik a tél, fehérre festi be a tájat,
Friss hóból terítve ősz képére fátylat.
Kergetteti széllel, a lágy hópihéket,
Ritkán lát a szemünk ily gyönyörű szépet.

Tekintetünk vonza hópihéknek tánca,
Kicsalja a testünk a külső tornácra.
Onnan nézzük őket, mily lassan szitálnak,
Összekapaszkodva a többire szállnak.

Szép hatalmas pihék érnek le a földre,
Lebegve, táncolva, egymást átölelve.
Puha meleg kézben egymásba olvadva,
Ahogy az én szívem, mosolyod olvasztja.

Oly sűrűn hullanak, át se látunk rajta,
Miközben az arcom a válladra hajtva.
Szájtátva fürkésszük a hópehelytáncot,
Sosem feledjük el e szép téli románcot.

 

Garajszki Rozika