Hú. Hiába rohanok. Legalább tíz percet késtem. Hogy ez a
francos autó is pont ma adta meg magát. Már a folyosón megyek a vezérigazgató
irodája felé. Lassítok menet közben kissé kifújom magam. Már úgyis mindegy.
Ilyen pechem is csak nekem lehet. Mindjárt első nap késve érkezni. Az igazgató
irodája előtti titkárság ajtaja nyitva. Halkan kopogok, de nem látok senkit.
Egy lépéssel beljebb merészkedem. A hátsó helységből lép elő egy csinos barna,
korombéli negyvenes hölgy. Hozzám hasonló megjelenésű, csak én szőke vagyok.
Igaz festett. Egy tálca van a kezében. Megszólítom.
- Elnézést kérek. Az
igazgató úr bent van már? Nyolcra kellett volna jönnöm. Vár engem.
- Igen, már bent van.
Már belekezdett egy aktába. De jó, hogy ideért! Már elkezdtem készíteni a főnök
kávéját. Fejezze be, és öt perc múlva vigye be neki! Én megyek vissza a másik
irodába, mert úszom a melóban. - Kezembe nyomta a tálcát, és már viharos
léptekkel távolodott is. Még az ajtóból visszaszólt. - Egy cukor és kevés hab!
A kis helységből hallom a presszógép hangját. Már le is főtt
a kávé. Most mi a fenét csináljak. Leteszem a táskám a titkárnői asztalra.
Elkészítem a doppingszert ahogy a hölgy mondta, és elindulok az iroda felé.
Kopogok.
- Jöjjön! - Hallom bentről. Benyitok. Egy hatalmas tárgyaló
asztal mögött ül az igazgató, és körötte szanaszét papírhalmaz. Rám néz. - Á!
Köszönöm. Tegye le oda a kisasztalhoz, és hozza be nekem az amtek aktát.
Értetlenül nézek rá, és lépek felé egyet. Be szeretnék neki
mutatkozni, de ő nem várja meg, hogy megszólaljak, hadarja tovább.
- Ott lesz az alsó zárható szekrényben. Keresse meg gyorsan!
- És már a kezével mutatja, igyekezzem. Bizonytalanul, de elindulok az aktáért.
Kell pár perc, mire megtalálom, mert a titkárnő még mindig nem jött vissza. Meg
egyébként is egészen másként van ráírva. Am-Tech-pro. Nem volt kit kérdezzek,
de biztos ez az. Beviszem, leteszem az asztalára. Megint szólnék, de ő megelőz.
- Rögtön átnézem! Maga addig nézzen bele a kinti gépbe.
Tanulmányozza át a rendszert. Nézze meg azokat az oldalakat, ami magát érinti.
És már megint int a kezével, sürgősen húzzak el. Kimegyek. Gondolom
hagy felkészülni, mielőtt megbeszélnénk a továbbiakat. Bekapcsolom a gépet,
megnyitom a cég kezdőoldalát. Termelés, ügyvezetés, könyvelés, belföldi
értékesítés, külföldi értékesítés. Helyben vagyok. A többi egyelőre nem
érdekel. Megnyitom a külker oldalt. Rengeteg dolgot tudok meg, és az
értékesítési adatokat szemlélve lenne pár ötletem. Megnyitom a belföldi
értékesítést is. Azt látom, ott más cikkek is vannak, mint a külkerbe. Ezek
szerint nem exportálnak mindent, amit gyártanak. Már éppen néznék utána, milyen
cikkek vannak a termelésben, mikor csörög a titkárnői telefon. Látom belső hívás.
Nem veszem fel. Nem az én dolgom. Egy pillanat múlva felpattan az igazgatói
iroda ajtaja.
- Jöjjön be! – Meglepődöm a sürgető erőszakos hangon, de
azonnal megyek. Ép csak belépek, már löki is a szöveget. - Erre kellene egy
olyan választ írni, ami csak sejtetné, hogy üzletet kívánunk velük kötni, de
még nem tartalmaz konkrétumokat. Még utána szeretnék nézni bizonyos dolgoknak
velük szemben! Fogalmazza meg, és hozza be a kinyomtatott levelet! Utána
törölje le a gépről, mert ez titkos anyag. Nem kerülhet ki!
A kezembe nyomja a titkos anyag fölső négy lapját, és megint
ugyan az a kézmozdulat. Szabályosan kihesseget az irodából. Már gondolkodom,
szeretnék e tényleg ennél a cégnél dolgozni, de belenézek a papírokba. Oké. Ez
az én asztalom, az én témám. Lehet így szeretne próbára tenni? Egy olyan
frappáns levelet fogalmazok, amiben kilátásba helyezem az üzlet majdani
létrejöttét, de már előre kérek bizonyos engedményeket. Higgyék azt, miattuk
nem jön máris össze a megállapodás. Beviszem az igazgatóúrhoz. Csendbe maradok
amíg olvassa, de igazán nehezemre esik. Nem szoktam ilyen bánásmódhoz. Most is
mikor végig olvasta, már mondja is a véleményét. Ha rosszat mond, esküszöm
kisétálok, és örökre itt hagyom.
- Ez nagyon jó. Ügyes volt! Nem is gondoltam, hogy ilyen
kincset találok. Mindjárt első napján képben van. Pedig ez igazán a külkeres
vezető hatásköre lenne. Anikó! Ugye jól emlékszem? Maga Anikó? -Csóválom a
fejem, hogy nem, de mielőtt meg tudnék szólalni, már mondja tovább. - Ezt nem
lehet emailben küldeni, postázza ajánlottként!
A kezembe nyomja azt a lapot, amit én megírtam. Visszatolom
elé, és most szólalok meg először a nap folyamán, pedig már dél is elmúlt.
- Akkor talán lenne szíves ellátni egy szignóval! - Míg ír, kérdez.
- Ja! És Anikó! Erről a papírról jut eszembe, mert ez az ő
feladata lesz majd! Nem jött reggel egy hölgy? Valami Csilla?
Na most már elég! Kinek néz ez engem?
- Én vagyok Csilla. - A kezem nyújtom felé, amit először
csak néz. Leengedem. Hátha nőkkel nem fog kezet. Egyre inkább érzem azt, nem
akarok itt dolgozni. De azért bemutatkozom. Van nevem a szakmámban, sok helyen
ismerik. Legalább tudja, ki hagyta faképnél. - Császár Csilla vagyok! A
külkereskedelmi osztályvezetői állásra jelentkeztem. Reggel kellett volna
találkoznunk a megbeszéltek szerint. De azóta nem szánt rám szinte egyetlen
percet sem!
A férfi csak néz. Nagy barna szemeit úgy erőlteti, mintha
rosszul látna. Még a fejét is hátra szegi.
- Maga nem az új titkárnő?
- Nem. A titkárnő reggel a kezembe nyomta a tálcát, hozzak
önnek kávét, és eltűnt. Azóta se láttam.
- Az új titkárnő? - Majd gondolkodik egy picit. - Nem. Egy
új ember nem tesz ilyet. Az Ilonka lehetett. Hogy nézett ki?
Adok a nőről személyleírást, ő pedig elnézést kér a félreértés
miatt, majd megerősíti az elgondolását.
- Igen. Ő az. Csak addig helyettesít nálam, amíg én nem
találok megfelelőt. Ma kezdett volna valami Anikó. Jöjjön. Bemutatom önöket
egymásnak a reggeli hölggyel. Ilonka ugyanis a maga titkárnője lesz.
Most én nézek furán egy pillanatig, de gyorsan kapcsolok.
Ennyi félreértést egy napra. Ha most odamegyek a vezérrel, és ő bemutat, az égő
lesz szegénynek. Eszembe jut valami.
- Nem szükséges velem jönnie. Már láttuk egymást. Csak azt
mondja meg, melyik szobába menjek.
Megkapom az eligazítást. Összeszedem a holmim a titkárnői
székből, és elindulok. Az ajtó félig nyitva, a barna hölgy a gépe fölött veri a
billentyűzetet. Tényleg dolgozik. Bekopogok. Felnéz.
- Segíthetek?
- Igen. Főzhetnél nekem egy kávét. – Mondom kicsit huncutul mosolyogva,
és nyújtom felé a kezem. Már előre oldani szeretném a tuti benne kialakuló majdani
feszültséget. - Császár Csilla vagyok. Hová cuccolhatok?
- Jaj, elnézést. Ne haragudjon! - Elpirul. Az arca hasonlít
a piros körömcipőm színéhez, csak nem fénylik annyira. Nem győz bocsánatot
kérni, miközben ő is bemutatkozik. - Tamás Ilona. - De rendesen zavarban van,
hol rám néz, hol meg a padlóra.
- El van nézve. Én nem mondtam, ki vagyok, te meg már a
munkádra koncentráltál. Hörpintsük fel azt a békítő kávét, és beszéljük meg a
továbbiakat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése