Új kezdet

 

 

Hajnalka nagyon boldog. Végre a férje építési vállalkozása jól beindult, már ez lesz a második év, hogy jó profitot termel. Érdemes volt az első években annyit dolgoznia. Sokszor két munkahelyen is helyt állt, csakhogy összegyűjtsék azt a pénzt, amivel igazán be tudták indítani az építkezéseket. Meg a kis ház ára, amit Hajni a nagyitól örökölt, nos az dobta meg igazán, attól a kicsit nagyobb tételtől kapott lendületet. De ez már mind a múlté, a fiatalasszony már azon gondolkodik, lassan a munkahelyét is feladhatná, most egy ruházati boltban eladó, mert a cégük el tudja tartani a családot már akkor is, ha megszületik az első babájuk. No ez az, amit még nem említett a párjának, aki mostanában állandóan későn jár haza. Hiába, sok a meló, hogy jól menjen a vállalkozás. De majd a karácsonyi partin, amit az idén rendeznek először, vagy még előtte bejelenti neki. Már két hete szervezi Hajni a bulit, talált hozzá színvonalas helyet, ahol a vacsorát is felszolgálják, élőzene szolgáltatja a talp alá valót, és elküldte a meghívót minden üzleti partnerüknek. Estére majd meg is beszéli a menüt a férjével.

  Elég sokáig kellett várnia, mire Áron hazaért. Furcsa is neki, hogy még halvány fény dereng a lakásban.

 - Mi történt, hogy te még nem alszol?

  - Rád vártam.

  - Rám? Miért, ha megkérdezhetem? – Húzza be a nyakát kissé a párja, mert az asszony még sose várt rá éjfélig a nappaliban.

  - A karácsonyi évzáró miatt. Meg több mindent meg kellene beszélnünk, de téged alig látlak pár hete.

  - Sok a meló. – védekezik Rajmund.

  - De ennyire?  Nos, mindegy, először is a menüt kellene egyeztetni, utána meg hogy milyen ruhába menjünk, meg van még valami, amit el szeretnék mondani.

  - Menüt? Azt mondtad, étterem! Mindenki azt rendel, amit akar! Meg mi az, hogy menjünk? Tudtommal te nem dolgozol a vállalatnál! Te menj a ruhaboltos bulira! Ott talán megfelel a kinézeted! Itt mindenki nívós cuccokban lesz, és edzőterembe jár, hogy jól nézzen ki. Te melyik kiskosztümöd vennéd fel? A szürkét?...  Miről fecsegnél velük? Bugyogókról meg rakottszoknyáról?

  - Ah… ah… - Hajni szinte meg sem tud szólalni.  Ekkora meglepetés még sosem érte. Néha megalázóan tudott viselkedni a párja, de ilyet még sohase engedett meg magának. Nagy nehezen erőt gyűjt, és összegez meg kérdez.

  - De hát az egész céget közösen hoztuk össze! Nekem ugyan úgy részem van benne, mint neked! Mi az, hogy én nem mehetek?

  - Már ne is haragudj, de nem vagy oda való! Én a fő beszállítóm lányával fogok egy asztalnál ülni. Ha nem tetszik, elmehetsz! – áll még mindig a nappali ajtajában Rajmund, és grimaszolva mustrálja a nejét.

  A felesége szemébe könny szökik, de igyekszik titkolni az éjszakai félhomályban. Először nem szól, emészti a hallottakat. Utána csendben újból kérdez.

  - De akkor miért rám bíztad a szervezést?

  - Mert sokkal jobb vagy az ilyesmiben, mint a titkárnőm, vagy Patrícia.

  - Ki az a Patrícia?

  - Akivel egy asztalnál fogok ülni.

 - Lehet nem csak az asztalotok lesz, vagy volt közös?

  - Még az is lehet. Mondtam, ha nem tetszik, elmehetsz.

  - Rendben. Ha kifizeted a rám eső részt a közösből elmegyek! – mondja most már átgondoltabban Hajnalka. Fáj, amit hall, de dühös is.

  - Milyen részt? Neked nincs a neveden semmi! – morog Rajmund, és kifordul a nappaliból. Az asszony még utána szól.

  - Holnap majd megtárgyaljuk, mi az enyém!

  A férj nem csak a nappalit hagyja el, hanem a lakást is. Hajni pedig le se fekszik, szervezni kezd. Gondosan összeírja egy lapra, kábé mit tett ő a vállalkozásba, és mi a másnapi, vagy inkább aznap reggeli teendője. Az első dolga reggel egy ügyvédi iroda. A z egyik kolléganője nem régen vált el, attól kéri el a számot. Már kilencre mehet is első tényfeltáró beszélgetésre, ami igen jól alakul, mert délben már egy futár a férjénél van a válási papírokkal, és egy követelmény listával. Rajmund átnézi, de nem írja alá. Pár nap múlva az ügyvéd keresi meg, és felvilágosítja, hogy ettől többet fognak kérni Hajni számára, ha tárgyalásra kerül a sor. Így a feleségé lesz a nyaraló, mert ugye kápéban nincs annyi pénze, hogy Hajnit kifizesse, meg a kocsi, amivel az asszony járt. Közben a feleség a lakásban is összepakolja, amit úgy érez, az övé, vagy szüksége lehet rá. Nem a nyaralóba költözik, hanem azt eladja, és a szülőkhöz cuccol vissza, akik már idősek lévén, még örülnek is neki.

  A válás után az asszony gondban van, hiszen nem szólt a férjének a babáról. De úgy dönt, ha már így alakult, ő akkor is bevállalja, és soha nem fog kérni semmit az apától. Jobb, ha nem is tud róla. A nyaraló árából indít egy divatboltot, ami pár hónap alatt már kettő, sőt a babák, mert ikrek lettek, érkezése után egész hálózattá fejlődik. Ő már csak a szervezést végzi, amit otthonról is remekül megold, hiszen ezt még a férje is elismerte, hogy ebben nagyon jó. Öt év alatt tizenöt üzlete lesz, és nem szenved semmiben hiányt sem ő, sem a két kicsi, Hanna és Roland. Az autóját vadonatúj jó minőségűre cseréli, és mindene megvan, ami kell.

  Közben a volt férje feleségül vette az üzletfele csinos, ám de kényes és költekező lányát, Patríciát. Rajmundot sosem várja otthon ebéd vagy vacsora, de még a takarítást is bejárónő végzi. A fitness és ruhaszámlák elviszik a vállalati bevétel negyed részét. Ezt először még a szerelmes férfi nem figyeli, de egyre inkább felnyílik a szeme, és átkozza a pillanatot, mikor úgy elbánt volt asszonyával. Már szabadulna Patríciától, de ezt a nőt nem érdekli, ha azt mondja, megcsalta. Közölte, hogy semmi gond, akkor majd ő is eszerint cselekszik, de válásról hallani se akar. Nem azért ment hozzá Rajmundhoz, hogy pár év múlva váljanak.

 Közeledne megint a karácsonyi buli ideje, de úgy dönt a férfi, nem tartja meg, mert a pénzügyi keretei nem engedik. Lesz az egyik partnercégnél, majd elmennek oda. Patrícia nemtetszését fejezi ki, de ha nincs más, hát elfogadja.

  Közben Hajnalka is buliba készül. Az egyik nagy beszállítója rendez egy évvégi zárópartit, Anikó, aki közben a barátnője is lett. Sokat tudnak egymásról, és a nő azért hívja meg, mert úgy érzi, néha ki kellene billenteni Hajnit is a megszokásaiból. Az asszonynak nem volt nagy kedve az egészhez, mert a kicsiket nem hagyná senkire, a szülei már túl idősek két kis eleven ördögfióka felvigyázására, de Anikó biztosítja, hogy nyugodtan hozza el őket, hiszen több kicsi is lesz, biztosan élvezni fogják.

  Hajni gyönyörű bordó-arany estélyi ruhában, a kislánya rózsaszín és arany kombinációjával egy csodás kislányruhában, a kisfiú pedig világoskék öltönyben bordó inggel lép a terembe, ami óriási, tele sétáló, beszélgető emberekkel. Így elsőre senkit nem ismer, csak Anikót, a divatáru szállítóját, aki mindjárt üdvözli is.

  - Szia! Örülök, hogy jöttetek, és aszta! – csapja össze a tenyerét, - milyen elegánsak vagytok! Szeretnélek bemutatni pár embernek, mert azt ugyan nem említettem, de ez egy közös parti a férjemmel. Az ő üzleti partnerei is itt vannak. Hátha még jó ismeretségek is születhetnek ebből. – és elvezeti Hajnit meg a két kicsit pár ember előtt.

  A fiatalasszony csak figyel, és felismerni vél, pár régi ismerőst, akivel még a férje is üzleti viszonyban állt.  Az egyik előtt meg is állnak, és Anikó bemutatja őket egymásnak. Nem szólnak, de mosolyognak, hogy ők már ismerik egymást.  Ám nem tudnak szót váltani, mert a bál úrnője viszi őket tovább. Pedig Hajni szívesen kérdezett volna, hiszen a válás óta semmit nem tud volt férjéről. De egy újabb ismerős házaspár kerül velük szembe. Itt már elárulják, hogy ismerik egymást. Sőt a férfi mosolyogva megszólal.

  - Hajnalkám! De jól nézel ki! Neked kifejezetten jót tett a válás. És ez a két apróság! Csodálatosak!

 Hajnalka csak mosolyog, aprókat biccent, terelne, mert ekkor elkezd gondolkodni. Ezek mind a férje ismeretségi köréből valók. Mi van, ha ő is itt van?  Találkozni nem igazán szeretne vele, Már a kicsik miatt se, csak megtudni róla ezt-azt. Ám ekkorra már egy figyelő szempárt érez az oldala felől. Arra néz, ahonnan az érzést fogja, és a tekintetük találkozik. Látja Rajmund csodálkozó arcát, és szinte tátva maradt ajkait. Ő még jobban kihúzza magát, már megszokta, hogy emelt fővel járjon, és egy aprót biccent a férfi felé köszönésképpen. Megfogja a két gyermeke kezét, akik eddig csak szépen előttük mentek, és szól Anikónak.

  - Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél a meghívással, de én most elmegyek. Ott a volt férjem, és nem szeretnék vele találkozni. – biccent a férfi felé egy aprót.

  - Hogy kicsoda? Rajmund? A lecsúszott vállalkozó?  Szóval tényleg igaz?  Azt mondják, csak addig ment neki, amíg egy rendes asszony volt mellette. Sose gondoltam, hogy te voltál az! Ez a nő csak a pénzére utazik! – dől Anikóból meglepetésében a hirtelen információ.

  De mire ezt a vendéglátója végig mondja, Rajmund Patríciát faképnél hagyva már ott is áll Hajnalka előtt.

  - Szia drágám! Nagyon csinos vagy! Látom, megfogadtad a tanácsom.

  Az asszony csak néz, még a vállait is kissé leengedi, nem ilyesmire számított. Majd visszanyeri önbizalmát, újra kihúzza magát és válaszol.

  - Hidd el, nem miattad nézek ki így, hanem mert most már megengedhetem magamnak. Fogalmam se volt, hogy itt vagy. Ha tudtam volna, nem jövök, és most is megyek inkább. – elfordul, hogy a kijárat felé vegye az irányt, a gyerekeket is terelné, miközben Hanna meghúzza anyja kezét.

  - Anya! Ki ez a bácsi?

  - És miért hív téged drágámnak? – kontráz a kislány kérdésére Roland is.

  - Ki is vagyok én nekik? – érdeklődik Rajmund is egy furcsa grimasz kíséretében – Mert a kisfiú nagyon hasonlít a gyermekkori önmagamra! Lehet apa lettem, és nem is tudok róla? Elfelejtetted közölni?

  - Semmi közöd hozzájuk.

  - Biztos? Mert akkor neked is igen gyorsan kellett új kapcsolatot létesíteni, hogy már ilyen nagyok! Ezt szerintem meg kellene beszélnünk.  – mondja magabiztosan a férfi, közben le se veszi a szemét a két kicsiről.

  - Biztos! Eddig se kértem tőled semmit, és ezután se fogok! – ejti büszkén a szavakat Hajni, míg a kisfia mosolyogva érdeklődik.

  - Anya! A bácsi apa? Azt mondta! Lehet, ő a mi apukánk?

  - Ne beszélj hülyeséget – vitázik vele Hanna – nekünk nincs is apukánk!

  Hajnalka a két kicsire néz, majd a volt férjére, aki mellett már ott áll Patrícia is. Nem tudja, most mit tegyen. Erre a helyzetre nem készült fel. A gyerekeknek csak annyit mondott, mikor az oviból apjuk iránti kérdésekkel jöttek haza, hogy nem élnek együtt, az apjuk nem ismeri őket. Kicsik még, nem érdeklődtek tovább. Most viszont az apróságok miatt nem szeretne hazudni, de a volt férje miatt igen. Már milliószor átgondolta, hogyha egyszer kiderül, vagy valaki firtatni fogja, mindenkinek elmondja az igazat, nem szeretne belőle pereskedést, DNS tesztet vagy hasonlót.

  - De mindenkinek van apukája, és a bácsi az előbb mondta, hogy hasonlítok rá! – Vitázik ikertesójával Roland.

  - Remélem ezek nem a te kölykeid? – húzza el a száját egy fintorra Patrícia, és ő is végig mustrálja a két kis eleven csemetét.

  - Nos, ha ennyire tudni szeretnétek, - mosolyog Hajni, fölényben érzi magát, és közben abszurdnak érzi férje helyzetét, meg az is eszébe jut, hogy megalázta, mikor utoljára beszéltek, hát most törleszthet - Rajmund az apjuk, de erről most nem szeretnék többet mondani, mert akkor akartam elmondani, amikor te nem tartottál érdemesnek, hogy velem jelenj meg a karácsonyi partin, amit velem szerveztettél meg! Otthagytál, elmentél ehhez a nőhöz, - mutat egy flegma arcrándítás kíséretében Patríciára – hát nem volt rá többet lehetőségem normálisan beszélni veled! - mondja elég hangosan ahhoz, hogy a körülöttük állók mind hallják, és oda is figyelnek, mert ismerik őket.

  - Éppen azért kell most megbeszélnünk. Az enyémek, szeretném, ha együtt nevelnénk őket. – suttogja halkan a volt férj, ő nem igazán örül a közönségnek, meg annak se, ahogy a volt felesége fölényesen beszél hozzá, meg annak se, ahogy Patrícia reagált az imént. De nem csak az előbb.

  - Hogy mit szeretnél? – sipít a mostani feleség. – Hozzánk hozni ezeket a törpéket? Arról szó sem lehet!

  - Neked ehhez semmi közöd! – oktatja ki Rajmund Patríciát – Ha nem tetszik máris elmehetsz!

 Jót mosolyog megint Hajnalka, mert emlékszik, hogy őt ugyan ezzel a mondattal küldte útjára. Akkor még nem is sejtette, hogy ezzel a létező legjobbat tette vele. Új életet kezdett, és nem másra dolgozik, olyanra, aki azt nem becsüli. Még arcán a mosoly, ahogy válaszol.

  - Mi sose fogjuk őket együtt nevelni. Én többé látni se akarlak! Majd az ünnepek után az ügyvédem elmondja, mihez van jogod! Addig békítsd meg a feleséged, mert a végén egyedül maradsz!

 Ezzel Hajni fogja a két kicsi kezét, sarkon fordul, és faképnél hagyja a volt férjét. Élénk taps kíséri a kivonulását.