Fényből az árnyékba

 

 

Hatalmas csarnok, egyik végében egy színpaddal. A nézőtéren gyülekeznek a nyüzsgő emberek. Rengetegen vannak, alig lehet elférni. Ha valami leesne, lehetetlen lenne felvenni. A tömegtől elkülönülve, a színpad sarkánál egy fekete kissé borostás, drágaöltönyös, magas, erős férfi öt kigyúrt fickó körgyűrűjében. A sima nézők idáig már nem juthatnak el. Akiknek mégis erre vezet az útjuk, vagy rá se mernek nézni, vagy tiszteletük jeléül biccentenek egyet. A kézfogással próbálkozni se mernek. Ha személyesen nem is, de hírből szinte mindenki ismeri a titokzatos fekete öltönyös férfit. Gazdag vállalkozó. Olyan vállalkozó, aki szinte mindenre vállalkozik. A legális üzletekben tisztázza a feketén befolyt lóvét. Abból pedig van bőven. Már a pénzből is, meg az árnyékmunkából is. A keze mindenhol ott van. A szállodaipar, az építőipar, a sima ipar, a bankvilág, hogy a legálisakat említsem. A többiről meg csak szóbeszéd létezik. Tiltott lebujok, fegyverek, hamis papírok és kinek mire van szüksége. A sok pénz pedig sok mindent jelent. Főleg hatalmat. Minden és mindenki felett. Egy valamit nem intézhet el pénzzel. Ezt ő is tudja. De ez az a dolog, amit nem is akar. Erre önmaga is vágyik, azért van most itt személyesen, bár ez nála igen kivételes alkalom. Mindent intéztet az arra megfelelő emberrel. De ez olyan dolog, amit nem bízhat senkire. Itt, ha nyerni szeretne, magát kell adnia. Bár nem bízik a sikerben. Mindig a sötét oldalon állt. Határozott és magabiztos, de ez most megijesztette. Már gyerekként rosszul kezdődött az élete. A szülei eldobták, árvaházban nőtt fel. Sok rafinéria ragadt rá azokban az intézetekben, amikben megfordult. Nyolc éves koráig talán mindet végig látogatta, ami az országban létezik. Sehol nem talált szeretetet, így mindenhonnan megszökött. Ha elhatározta, hogy ott nem marad tovább, tíz perc elég volt a szökés megtervezéséhez és kivitelezéséhez. Vágott az agya, ügyes, erős és gyors volt. De tíz évesen már rájött, nem menekül. Szeretetet sehol nem kap, és minden otthon hasonló. Van tető a feje felett, ágy a feje alatt, és kap enni. Ettől a perctől inkább tanult. Okos volt, könnyen ment. A szökést pedig másoknak tervezte meg és segítette. Pénzért. Meg a dolgozataikat is megírta helyettük, pénzért. Meg a szerencsétlen gyengéket is megvédte, persze pénzért. Mindent beszerzett, amire a társainak szüksége volt, pénzért. Tinédzser korára tiltott és titkos gyorsulási futamokat szervezett, ahol fogadásokat köthettek. Persze ebből is jól húzott. Mire elvégezte az egyetemet, már több legális vállalattal rendelkezett, és még több olyannal, amit, ha tüzetesen átvizsgálnak, törvénybe ütközik. Mára olyan birodalmat épített maga köré, ami igen szerteágazó, és befolyásos baráti társaság veszi körül. Van azonban egy hatalmas gondja. Ezt nem intézhetik helyette, és pénzzel sem szeretné megoldani. A pillanatnyi vágyat olthatja olyan, akinek fizet, de ez most nem az a szitu. Szerelmet nem akar pénzért venni. Annak igazinak kell lennie.

A csarnokban a fények kialszanak egy pillanatra, majd a nézőteret világítja meg a reflektorok hada. Olyan csillogás ontva onnan fentről, még bele nézni is nehéz. Erőteljes ritmusos slágerzene árad a kihelyezett hangfalakból. A színpadra perdül egy éjfekete hosszú hajú gyönyörű karcsú teremtés, és énekelni kezd. Lágy búgó hangon kezd az első slágerébe. Szép arca enyhén van festve, és szinte világítanak rikítóan kék szemei. Minden szempár rátapad. A színpad sarkában álló férfié is. Ezért jött. Ez a szempár már rabul ejtette pár hete egy szórakozóhelyen, de mire lépett volna, a hölgy eltűnt. Olyan pillanatok alatt, mint akit a föld nyelt el. Hiába vetett latba minden ismeretséget a férfi, nem találta meg a szívét fogságba ejtő szempár tulajdonosát. Azután otthon a magányában gyötrődött, vajon tudná e őt szeretni ez a szépséges nő. Félt a kudarctól, de nem tudott ellenállni, hogy próbálkozzon. Neki szüksége van erre a hölgyre. Sokba került, hogy itt legyen, és ne a tömegbe, de ez neki minden pénzt megér. Most is úgy tapad rá hatalmas barna szemeivel, hogy az szinte süt. Éget. Minden vágya benne van. A lány is érez valamit, mert sűrűn néz a férfira. A két tekintet a koncert alatt igen sokszor fonódik egymásba. A mélybarna szemek vigyázzák a kék szempár minden pillantását. Már a koncert a végéhez közeledik, az utolsó dalt konferálják, mikor egy részeg kiválik a tömegből, és elindul az énekesnő felé. Le akarja kapni a színpadról.

-Gyeje  kicsiny, mad én bódogítalak. – És a nő lába felé nyúl. Mire a biztonságiak észbe kapnának, a gazdag vállalkozó már ki is ugrott az őt körül fogó testőrök gyűrűjéből, és egy jól irányzott mozdulattal elkapta a részeg férfit. Megvédte a számára kedves hölgyet. Az utolsó dal után pedig az öltözőhöz sietett egy nagy csokor vörös rózsával. Félénken kopogott, és mikor kiszólt a lány, hogy tessék, akkor is csak óvatosan nyitott be. A rózsákat dugta előre. A csokor olyan látvány nyújtott, hogy a lányt már az elkápráztatta. Olyan friss volt, hogy még a harmatcseppek is gyöngyöztek a szép vörös bársonyos szirmokon. Hát még mikor meglátta a férfit. Boldog volt, mert eddig csak remélni merte, megkeresi majd. Öleléssel köszönte meg a virágot, és egy cuppanós csókkal. Ez önbizalmat adott a férfinak. Ki merte mondani, amiért jött. Először bemutatkozott, majd a lényegre tért.

-Édes kincsem. Szeretném a koncertet megköszönni, és önt jobban megismerni. Eljönne velem vacsorázni?

A hölgy úgy tett, mint aki nagyon gondolkodik, mit tegyen. Közben végig mérte a férfit tetőtől talpig. Tényleg nagyon jól néz ki. Csinos, visszafogott és elegáns. Igazi úriember. Közelről még sokkal jobb, mit távolról. Mert a múltkori találkozónál már csak távolról tudta megnézni. Neki akkor sürgősen el kellett hagynia a mulatót. Rátalált a volt férje és zaklatta. Le kellett lépnie. Csak visszanézni tudott. Azóta is ezzel a mély tekintetű barna szempárral álmodik. Hát hogyne menne el vele vacsorázni. Alig várta, hogy újból összefussanak. De mindez csak a gondolatában jelenik meg. Az arcán csak egy tétova mosoly játszadozik. A férfit kémleli, akin viszont a bizonytalanság, a kétségbeesés és a vágy valahogy egyszerre jelenik meg. A tekintete kérlelő, a mozdulata és a mosolya csábító. Hallott már róla. Nem ilyennek ismerik. Most nagyon esendőnek látszik. Nem váratja tovább. Megkönyörül rajta.

-Persze uram. Máris mehetünk. Tartozom ennyivel a megmentőmnek!

Felkapja a hölgy a táskáját, és nyújtja a kezét. A férfi belekarol, és elindulnak. Az énekesnő cseppet se lepődik meg, mikor testőrök gyűrűjében lépnek ki az épületből, és egy sötét luxusautóba ülnek. Tisztában van vele, kinek nyújtotta a karját. Tudja, hogy ő a fényben él, a férfi meg inkább az árnyékos oldalt képviseli. De hát azt mondják, ellentétek vonzzák egymást. Ő pedig most kifejezetten boldog, és örömmel próbálja ki az áryékos oldalt.