Az asszony bosszúja

  

AZ ASSZONY BOSSZÚJA

                                                                                     1.

  A harminc év körüli állapotos Kinga magányosan ül otthon.  Már a héten ez a negyedik este, amikor a férje este későig kimarad.  És nem elég, hogy nem jön haza az irodából időben, a hálószobában se nyújtja azt, mint még pár hete tette.  Mert akkor még igen intenzíven szerette a feleségét.  És mindent meg is tett neki, amit csak Kinga kért tőle. Akkor még boldogok voltak mindketten. Ahhoz képest ez a mostani helyzet mintha a viszálya lenne. Azt érzi, ez nagyon nincs rendbe, és változtatni kellene rajta. A nő elhatározza, hogy megvárja férjét, bármennyire is későn érjen haza és megpróbál beszélni vele. Úgy éjfél tájékán haza is téved Károly, és meglepve látja feleségét a nappaliban ülni.

  - Hát te?

  - Téged vártalak! Szeretnék beszélni veled.

  - Ilyenkor?

  - Igen. Mivel csak ilyenkor érsz haza! Hová lett az én odaadó és kedves Károlyom? Aki alig várta, hogy hazaérjen, és átöleljen.  A csókról már nem is beszélek. Az maga volt az álom. Most meg! Későn jössz, korán mégy, nemhogy csókot, még puszit sem kapok. Lassan fotót kell lőnöm rólad, hogy lássalak! A könyvelést én végzem, látom, hogy nincs semmi új feladat, semmi nem indokolja ezt a plusz munkát. Már ha munkáról van szó.

  - Nézd. Van egy két túlóra is benne, de most éppen a haverokkal voltam sörözni.

  - Jó. Akkor gyere, és bújjunk össze. Azért vártalak meg, mert már nem foglalkozol velem pár hete. Nekem szükségem lenne rád! Igényem lenne az ölelésedre. Szeretlek! – próbál az asszony a férjéhez bújni.

  - De angyalkám! Nézz magadra!  Már nem vagy a régi!  Hozzád se férnék! - Azért átfogja Kingát, és ad neki egy puszit. Nem csókot, csak puszit, azt is csak az arcára!

  - Még csak tizenhat hetes vagyok. Alig látszik rajtam a terhesség. És te is szeretted volna a babát! Most meg azt mondod, te nem akarsz velem lenni, míg meg nem születik a pici?

  - Ne haragudj drágám, de így nem kívánlak. Inkább a haverokkal ütném el az estéimet mostanában.

  Megsimogatja a nő vállát, és elmegy a fürdőbe. Kinga könnyes szemekkel vonul be a hálószobájukba, ahová a férfi csak mintegy fél óra múlva követi.  Fel sem tűnik neki, hogy a felesége halkan szipog. Ő bedől a saját helyére az asszonyának háttal, és mindjárt el is alszik.

  Kinga viszont nem tudja, mitévő legyen. Próbálja átgondolni, elfogadni a helyzetet, ami nagyon nehéz. Nincs kivel megbeszélnie, mert még a barátnője előtt is szégyelli, ami történik vele. A férj továbbra is későn jön, és reggel is csak az üzleti ügyekről beszélgetnek, mert közös vállalkozásuk van, le kell futni a kötelező köröket. Vannak dolgok, amit mindenképp meg kell tárgyalniuk. Kinga szomorú de egész nap lefoglalja magát, mert időnként ő is bejár az irodába könyvelni. Egyre sűrűbben teszi bent tiszteletét, mert akkor legalább időnként látja a férjét, ha az a terepről betéved az irodaházba. Egy ilyen este hívja Károlyt is, szeretné, ha a férje is jönne vele haza, de az még munkára hivatkozva marad. Megígéri, időben próbál lelépni, és igyekezni fog. A nő hisz neki, és hazamegy vacsorát készíteni.  Ám Károly megint csak tíz után ér haza feleségéhez, aki megint a nappaliban várja. Talán van egy kis lelkiismeretfurdalása az ígérete miatt, mert odalép az asszonyhoz, és megcsókolja. Kinga rögtön megérzi rajta az idegen női parfüm illatát. Nem szól semmit, nem érte teljesen váratlanul. Meg ha kérdőre vonná, úgyis mindent tagadna. Ennyire már ismeri. Már egy ideje gyanakodott, hát lehet, beteljesül a sejtése. De azért megígéri saját magának, ennek utána fog nézni.  Másnap, mikor eljön az irodából látványosan elköszön férjétől, majd félre áll egy mellékutcába az autójával. Olyan helyre, ahonnan rálát az épület kijáratára, de őt nehéz lenne észre venni. A kocsiból figyel. Nem telik el tíz perc, Károly már pattogós léptekkel hagyja el az épületet, pillanat tört része alatt vágja magát luxusautójába, és nagy gázzal elindul. Kinga távolabbról követi.  A férj mindössze pár utcányira ment, ahol az egyik partner vállalat titkárnője már az irodaépület előtt, az utcán várt rá. Károly kipattant a kocsiból, öleléssel és csókkal köszöntötték egymást, amit Kingának sikerült a mobiljával megörökíteni. Távolabbról, de jól felismerhetőek rajta. Sőt még tovább követve egy hotelnál parkoltak le, és mentek be mindketten, egymást átkarolva. Erről is lesz emlék Kinga mobilján. Már tisztában volt vele, hová is jár a férj esténként „a haverokkal sörözni” helyett. Rettentően fájt neki, amit Károly művelt vele. Elkezdett azonban gondolkodni, tisztán átlátni a helyzetét. Mindjárt öt hónapos kismama. Szülei már nincsenek, és testvére meg nem is volt. Ha most elválik, kire számíthat.  Egyetlen barátnője nyakára nem sózhatja rá magát. Úgy tesz tehát, mintha minden rendben volna. Szexuális életük már egyébként sincs, tehát teljesen mindegy, mikor, hány órakor fekszik be a férje melléje az ágyba.  Úgy dönt, kivárja a baba születését, mert azért a dologi segítségre talán számíthat Károlytól. Elvégre az ő gyereke is, és még ráadásul ő is akarta, sőt kifejezetten kérte Kingát, hogy próbálkozzanak. Akkor legalább segítsen, amíg szükséges. A könyvelésnél viszont rettentően figyel mindenre.  A közös bankszámlájukon az összes mozgást ellenőrzi. Amit a férje költ, és nem kapcsolatos a vállalkozási kiadásokkal gondosan felírja magának mindet, és ugyanakkora összeget egy külön a saját nevére nyitott bankszámlára átutal. Soha nem többet, csak annyit, amit a férj magánköltségre vesz ki. Érdekes helyekről érkeznek a számlák a banki folyószámlára. Meg legalább kéthetenként dokumentálja a férje félrelépését a mobilja galériájában. Így telik el a pár hónap a szülésig.

  Eljön a baba születési ideje. Károly a felesége mellett van. Viszi a kórházba, látogatja, és minden kérését teljesíti. Hatalmas rózsacsokorral köszöni meg a szenvedését, elvégre Kinga kisfiút szült neki. A babát is dajkálja még a kórházban is, utána otthon meg még inkább. Odaadó apukának látszik, ám azért heti egy, esetleg két estét még kimarad. Kinga szoptat, de igyekszik eredeti alakját minél előbb visszanyerni. Mondjuk nem nehéz, mert nem hízott sokat. Talán a zaklatott állapota is közre játszott benne. Egyre csinosabb lesz, és ezt férje is látja. Az asszony egyre többet jár el otthonról. Ilyenkor nem csak a könyveléssel foglalkozik. Sok az egyéb elintézni valója is.  Károly azonban örömmel vigyáz a kisfiára minden ilyen alkalommal. A vállalkozói elfoglaltsága mellett megoldja, hogy otthon tudjon olyankor lenni. Mondjuk mindig csak egy-két óráról van szó. Kinga csak szoptatással eteti a picit, nem marad ki hosszú időre.

   A férj már alig várja a kötelező hat hét elteltét. Szeretné újból ölelgetni a megszépült csinos feleségét. Már újból kívánatos nő lett számára. Kinga azonban húzza az időt. Még nem enged férje csábításának. Hadd teperjen. Gondolja magában. Már két hónapos is elmúlik a kisfiuk, mikor a nő úgy dönt, most jött el az ideje. Gyönyörű, ölelkezős, felejthetetlen éjszakát tölt párjával. De már nem teszi boldoggá. Majd a férj kezdeményezésére pár nap múlva megismétlik. Azonban mikor Károly újabb pár nap múlva ismét közeledik, Kinga nem hagyja. Közli vele, hogy ez valahogy már nem olyan, mint régen volt, valami más lett, nem tudja mi, de valami fura érzése van, és ő nem kívánja az együttlétet. Károly arra gondol, talán érződik rajta a barátnő. Úgy érzi a feleségére nagyobb szüksége van, hát mindjárt szakít a másik nővel. Erről Kinga barátnője készíti a felvételeket. Most ő állt rá, mert Kinga nem tud a picitől úgy a férje nyomában lenni.  Mikor már minden dokumentáció az asszony birtokában van, eljött az ő ideje, már képes megvalósítani a tervét. Amikor Károly egész napra az irodába van, ő összepakol, és elmegy. Csak szigorúan a saját és a kicsi holmiját viszi, semmi mást. Viszont emlékként hagy valamit.

Az asztalon egy csomó színes fotó, egy halom számlakivonat és egy levél várja Károlyt. Felkapja a levelet és olvassa.

Elmentem. Ne is keress!  A barátainkat ne zaklasd, nem tudják hol vagyok! A kisfiad egyelőre nem kaphatod meg, mert még szopik, és te nem tudnád megetetni. Be fogom adni a válókeresetet, a kicsi láthatását pedig majd eldönti a bíróság. A bizonyítékaim ott vannak az asztalon. Hiába téped össze, van belőle nálam is. A közös folyószámlánkról pedig mindig csak pont annyi pénzt utaltam át magamnak, amennyit a szeretődre költöttél. Gondoltam, mint a feleségednek, és a kisfiadnak, hát ennyi nekünk is jár a közösből. Elég bőkezű voltál a hölggyel, így nekem is gyorsan összejött a saját vállalkozásomhoz való összeg. A többit meg majd megosztjuk. Mindenről pontos dokumentációm van, ne is próbálj simliskedni.

Mire Károly végig olvassa a szöveget, már patakokban folynak a könnyei.  Szétlöki a gondosan egymásra rakott fotókat. Mindegyiken ő szerepel a titkárnővel.  A képek nagy részén csókolóznak. Egy erőteljes mozdulattal lelöki az asztalról az összes papírt, és ő borul zokogva a helyükre.

                                                                                2.

Már vagy egy óra telik el így, mikorra eljut odáig, hogy képes legyen az érzései felett uralkodni, és gondolkodni tudjon. Előbb azért bemegy a hálóba ellenőrizni. Hátha csak írta Kinga, hogy elmegy és mégse tette meg. A szobában minden a helyén, csak a felesége szekrénye üres.  A gyerekszobában is minden megvan, csak a kisfiú, és a személyes tárgyai hiányoznak. Még a kiságyat és a bababútort is itt hagyta. Ettől újabb zokogásba tör ki. Se feleség, se a kisfia. Még sokáig csak sír. Majd fogja a mobilt, és hívni szeretné a feleségét.  Az nem veszi fel.  Még egyszer próbálja. Sikertelenül.  A tizedik sikertelen próbálkozás után feladja.  Már legalább éjfél van, mikor újabb ötlete támad. Megpróbál emailt írni feleségének.

  - Drága Kingám! Tudom, hogy hülye voltam, és vétettem ellened, de nagyon szeretlek. Kérlek gyere vissza! Már szakítottam Barbival. Soha többé nem teszek ilyet.  Gyertek vissza! Könyörgöm!

Csippan a mobil, jön rá a válasz.

  - Tudom, hogy szakítottatok. Ott van arról is a fotó. Egyébként azért jöttem el most.  Így jobban átérzed, hogy magadra maradtál. Mint én, mikor elmentél azzal a nővel, engem pedig terhesen magamra hagytál. – Kapja a választ a férj. Nem is azzal törődik, mit írt neki a felesége, hanem azzal, hogy egyálltalán válaszolt. Csak utána olvassa el még egyszer, és tudatosul benne a válasz valódi értelme. Gyorsan írja, amit mondani szeretne.

 

    - Nagyon sajnálom szerelmem. Bocsájtsd meg! Soha többé nem fog megtörténni. Gyertek vissza! Gyere vissza! Nálad van a kisfiunk!

  - Akkor is nálam volt, mikor szeretőt kerestél magadnak, csak akkor még a pocakomban! És neked akkor nem volt ránk szükséged!  Egyedül hagytál hónapokon át. Úgy értem hiába voltál fizikailag mellettem, nem kellettem neked! Az ölelésed és szereteted másé volt, nem a miénk! – Kopog Kinga körme a billentyűzeten, és a szeme könnybe lábad, mert eszébe jut, mit érzett akkor.

  - Hülye voltam. Már tudom. De nagyon szeretlek benneteket. Téged is! Gyertek vissza! Ez nagyon fáj! Ezt nem teheted velem! – pötyögi a mobiljába az érzéseit.

  - Te se tehetted volna. Mégis megtetted.  Nekem is éppen így fájt. - jön a gyors és rövid válasz.

  - Bocsájtsd meg! De ne add be a válópert legalább! Én nem akarok elválni! Én szeretlek benneteket. Gyere haza a kicsivel! Belepusztulok, ha nem bocsájtasz meg! – írja immár sírva könyörgő sorait.

  - Felébredt a kisfiad. Megyek megetetem.

 Kinga feláll a laptoppja mellől, és Károly már hiába vár választ bármire, a felesége nem ül vissza. A telefont pedig kikapcsolja. Innentől csak a kisfia létezik számára.

  Károly reggel bemegy az irodába, de nem képes semmit megoldani. Borzasztó állapotban van. Inkább haza megy, és elkezdi összeszedi az asztalról este lekotort képeket és papírokat. Kirakja és most szembesül azzal, hogy felesége majdnem a Barbival való kapcsolata első pillanatától tudott a félrelépéséről. És mégis szeretkezett vele a szülés után. Ezt nem érti. Végig nézi a számlakivonatokat is. Minden tökéletesen stimmel. Kinga tényleg rálátott mit, mennyit költött Barbira. Sőt itt még volt egy olyan tétel is, amit kápéban fizetett neki az egyik ügyfél, erre konkrétan emlékszik, és ezt is a nőre költötte. Ez itt nem szerepel. Erről a felesége nem tudhatott, pedig ez is jelentős tétel volt, ötszázezer forint. Összeadja a költéseit. Több mint hárommilliót dobott ki hét hónap alatt egy vadidegen nőre, akitől a felesége százszor többet ér. Egyrészt sokkal szebb, másrészt nem csinált sosem patáliát. Nem hisztizett, ha valami nem úgy alakult, ahogy szerette volna. Még ebből sem. Nem kiabált, szép csendben elment. Ez így talán még jobban fáj. Barbi viszont mindenért hisztizett. Állandóan ki kellett engesztelni valamivel. Mondjuk négyszázezer forintos nyaklánccal. Mennyi pénzt herdált el erre a nőre, míg a felesélgének semmit nem vett. Még egy szál virágot sem, pedig az annak is biztosan nagyon örült volna. Meg az jobban meg is érdemelte volna. Rohadt szarul érzi most magát. Megint a sírás kerülgeti, de megpróbál bocsánatot kérni először telefonon, de mivel az nem járható út most sem, úgy emailben.

  - Nem veszed fel a telefont. Miért?

  - Mert tudom, hogy sírsz. Nem akarom hallani.

  - Nem értem miért volt az a két gyönyörű éjszaka? Hiszen már régen tudtad, milyen egy szemét alak vagyok.

  - Hogy tudd, mit veszítettél. A régiekre hátha már nem emlékeznél olyan tisztán, hiszen Barbit is beiktattad közé.

  - Tudom drága egyetlenem, hidd el, tudom, mit veszítenék. Ezért kérlek gyere vissza. Soha többé nem teszek ilyet. Tudom, hogy ez nem mentség, de mikor már látszott rajtad a baba, nem tudtam veled lenni. Engem borzasztóan zavart, hogy ott van, és rosszat tehetek neki. De én akkor is szerettelek. Gyere vissza. Hozd őt haza! Látni szeretném!

  - Majd küldök róla havonta egy fotót. – Válaszol röviden, tömören Kinga, nem engedi, hogy a régi érzései felül kerekedjenek rajta. Ezért nem vette fel a telefont sem, mert ismeri a férjét. Néha ugyan nagyon rideg és bunkó volt, de tudott gyengéd és kedves is lenni. Így talán kevésbé hat rá.

  - Ne tedd ezt! Meg kell bocsájtanod! Téged az isten is nekem teremtett! Bebizonyítom, hogy soha többé nem kell más, csakis te! Csak gyere haza és lásd! Itt kell lenned, hogy tudd, soha nem történik meg többé.

  - Nem kell ott lennem. Sokat tudok rólad. Azt is, hogy megint sírsz! – Próbál most is keményen fogalmazni.

  - Oké, bekameráztál. Nem bánom. Legalább látod minden cselekedetem. Látni fogod, hogy nem csavargom.  Hogy mindig időben haza jövök és egyedül. De inkább te is gyere haza! Szeretlek!

  - No ide figyelj! Hét hónapig csaltál! Ha háromszor ennyit kibírsz nő nélkül, és az alatt én sem szeretek bele senkibe, akkor talán, esetleg lehet szó a megbocsájtásról. – Írja a férjének. Még ő is nagyon szereti, de nem nézheti el, amit eddig tett vele. Neki is át kell érezni valami hasonlót, hogy soha többé ne történjen meg, amit könnyedén, látszólag lelkiismeretfurdalás nélkül tett meg vele. Bár ő nem lenne képes megcsalni, tehát csak így tud megközelítőleg azonos érzelmeket kihozni belőle, meg kissé büntetni is szeretné.

  - Köszönöm szerelmem! Az 21 hónap, de én értetek ki fogom bírni. De inkább itthon legyél addig is. Hátha kisebb lesz a kockázata annak, hogy te szeress bele valakibe. Én tudom, hogy megérdemlem, amit most teszel, de legalább a fiunkat ne büntesd. Hadd érezze, hogy apja is van.

  - Egyelőre nem. Majd később esetleg átgondolom. Most megyek, mert ki kell vinni levegőzni a kicsi fiad. Szia.

  Most Kingának is könnyes lesz a szeme, míg a kicsit öltözteti, de tudja, ezt végig fogja csinálni. Ha bele gebed akkor is. Szereti a férjét, de a hét hónap a minimum, amit külön fognak tölteni. Ezt már régen elhatározta.  Utána meg majd ahogy akkor érzi. Meg ahogy a férje addig viselkedik, aszerint fog dönteni.