Kandallóban forró tűz parazsa ropog,
Kopott kis szobában gyertya fénye lobog.
A félhomályban áll már a díszes fenyő,
Alóla ajándékok kandikálnak elő.
Kanapén egymás kezét fogja az idős pár,
Messze élő, rég nem látott gyermekére vár.
Elszakadtak tőlük, olyan távol élnek,
Nélkülük nincs értelme az ünnepi fénynek.
Itt a karácsony, a szeretet ünnepe,
Vajon az unokák most az egyszer jönnek e?
A szülői szív aggódva várja őket,
Nem is figyeli a hóval telt felhőket.
A kis szobán túl hó lepi már a tájat,
Hópihék tánca repít angyali szárnyat.
A távoli családot hozza el a széllel,
Együtt legyenek mind, szép karácsony éjjel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése