Különleges karácsony 1. rész

 

                                                                      Garajszki Rozika                                                        

                                                          KÜLÖNLEGES KARÁCSONY

                                                                                   1

 

Már csak egy nap van karácsonyig. Bianka már tegnap szabadnapot adott a munkatársainak az ügyvédi irodában. Tárgyalásuk már nem volt, így mindenki fel tudjon készülni az ünnepekre mind fizikailag, mind lélekben. Ő, mint az iroda tulajdonosa és vezető ügyvédje, igazán fáradt volt. Az előző napot valódi pihenéssel töltötte, és enyhébb ünnepi díszítést varázsolt a házába. Boákat rakott és fényes piros meg arany gömböket akasztott rá. Fenyőágakat tett az ablakokba, kívülről is, és fényfűzérekkel tette hangulatosabbá. Éjszakára már az elvarázsolt fények gyűrűjében hajtotta nyugalomra a fejét. Tökéletesen beleélte magát a karácsony hangulatába. Ma viszont már Ádám-Éva napja. Szenteste jön, el kell mennie bevásárolni. Estére már igazi ünnep lesz. A szeretet ünnepe.

 Ahogy összeírja a listáját, erős késztetést érez arra, ajándékot kellene vennie valakinek. Igen ám, de kinek. A munkatársaival már megajándékozták egymást az utolsó munkanapjukon. Jolinak, az egyetlen barátnőjének már egy hónapja megvette az álomszép Gucci táskát, sőt oda is adta tegnap, mert azok minden karácsonykor vidékre utaznak a férj szüleihez, hát élvezze az új ajándékát. Biankának pedig felmenői már nincsenek. A szülőktől maradt rá az ügyvédi iroda, mikor autóbalesetben meghaltak négy éve. A harminc éves csinos, fekete hullámos hajú, ügyvédnő azóta egyedül tölt minden karácsonyi ünnepet. Komoly barátra azóta se tett szert. Pedig el tudna maga mellé képzelni akár egy lazább fazont is. Olyat, aki vicces, néha megnevetteti, nem annyira komoly, mint ő. Futó kalandjai voltak, de nem tartósak. Hiába gyönyörű, manöken alkatú, túl sokat dolgozik ahhoz, hogy ápolni tudjon egy igazi kapcsolatot. Meg az igazsághoz az is hozzá tartozik, eddig főleg csak olyanok találták meg, akik ki akarták használni. Vagy az anyagi, vagy a pozíció béli előnyöket élvezve nála. Ezért van most is inkább egyedül. Már egészen jól megszokta a magában eltöltött ünnepeket, bár azért a lelke szomorú. Nincs még olyan se, akivel beszélgethetne.

Megvan tehát a lista, ami a karácsonyi bevásárláshoz kell. Főleg főzési alapanyagok, és bor meg pezsgő. A bor fontos alapanyag. Kell a vacsora mellé, hogy ellazuljon. Ne érezze magát olyan nagyon rettentően magányosnak. De azért csak mértékkel. Meg egy két dísz is felkerül a listára, főleg fehér, amivel még jobban fel szeretné dobni a magányos karácsonyát. Fogja fonott vesszőkosarát, beteszi a fekete sportMercédeszébe, és elindul. A város már gyönyörű fényekben pompázik. Nem csak éjszakára, nappalra is sok a díszítés. A lámpaoszlopokat egyenként fénylő csillagok vibrálnak, a kirakatokban különböző színű fények cikáznak. Az utca fényei visszacsillannak az éjfekete autója polírozásán, a szemét néha leköti egy-egy érdekes alakzatú kompozíció. Csodás a város, a nő szívébe is boldogság költözik. Ringatózik a szívében épp úgy, mint ahogy az autója lágyan ring alatta a kissé egyenetlen úton. Egy olyan bevásárlóközpontba igyekszik, amely előtt egy park húzódik végig. Kicsit távolabb áll meg a kocsijával, nem közvetlenül a bejárat mellett. Van kedve átsétálni a lombja vesztett kopár fák alatt a parkban. Kicsit a szél is fúj, de Biankát nem zavarja. Szorosabbra húzza magán a meleg télikabátot, és vidáman ballag. Nem sok. Talán száz méter. Vele szemben és mellette rohanó emberek. Mindenki siet, ő nem. Messze még az este. Az egyszemélyes vacsora elkészítéséhez se kell túl sok idő. Bár mindig annyi ételt készít, hátha jön valaki, de még sose volt rá példa. Tuti az egyedül töltött ünnep.

A park szélén átsétálva már nem pihen meg senki, csak az üres padok állnak magányosan, árván. De mégis. Az üzlet bejáratához egészen közel az egyik hiányos festésű ócska padon ül egy férfi. Vékony kabátján, elnyűtt bakancsán, kopottas ruháján megakad a nő szeme. A férfi mellett egy nagy sporttáska. A karakteres, szögletes arcát több napos borosta keretezi, de még nem tűnik ápolatlannak. Jó harmincas lehet, és még jóképűnek is látszik. Nem koszos, de nem is mondható jól ápoltnak. Kezében egy újság. Olvas. Hát nem kifejezetten olyan az idő, hogy kiüljünk a szabadba olvasni, ráadásul ilyen könnyed vékony öltözékben. Bianka nézi egy darabig. Alaposan szemügyre veszi, és rögtön érti, a férfi miért ül kint a hidegben. A táskában lehet az összes vagyona. Ha jobban kutakodik az emlékei között, mintha már máskor is látta volna ezen a környéken. Alaposan felméri, de nem szólítja meg, tovább megy. Beveti magát a jelentős árukészletet kínáló üzletbe. A bevásárlólista kivégzése után támad egy ötlete. Úgy érzi már van kinek ajándékot vennie. Felmegy a ruhaosztályra, és bevásárol. Egy jó minőségű bőrcipő, egy elegáns öltöny és egy meleg férfikabát. Dob hozzá még melegebb zoknit és inget is. Sőt a télikabát zsebébe betesz húszezer forintot. A cipő miatt aggódik kicsit, de talán mégis jól mérte fel a méretet. Az üzletből kilépve rögtön a kopott padra figyel. Mosoly fut át az arcán. Öröme határtalan. A férfi még ott van. Szaporázza lépteit egészen a padig, majd leül a férfi mellé. Elegánsan átteszi fekete vastagharisnyás lábát a másikon, térdig érő szűk szoknyája ráfeszül a combjára és a férfi felé fordul. Kettőjük közé tette az üzletből hozott két hatalmas papírtáskát. A férfi felnéz az újságból, ami azóta is lekötötte a figyelmét. Kissé fura tekintetet enged el a számára vadidegen hölgy felé. Mintha a szemeivel azt mondaná.

 Nem találtál máshol helyet? Pont ide kellett befészkelned magad.

Ő azonban nem lepődik meg. Sok mindennel találkozott már a munkája folyamán. Bátran a kezét nyújtja az idegen férfi felé.

- Helló. Bianka vagyok.  - A férfi is újból a nő felé fordul, egy cseppnyit megemelkedik ültében, és óvatosan fogja meg a nő kesztyűs kezét. Neki olyanja nincs, az illemmel sem áll hadilábon. Nem kell lehúznia, ha nincs. Ő is bemutatkozik.

- Heló. Nekem pedig a Csongor nevet adták annak idején. - És elenged egy óvatos apró mosolyt. Éppen csak észrevehetőt a többnapos borosta alatt, de ettől a lány csak jobban felbátorodik. Bár egyébként se a félős típushoz tartozik. Meg tetszik is neki, amit lát. A férfi jól néz ki. Így közelről még másabb, mint mikor távolabbról kémlelte. Ha ápoltabb lenne, talán még egy randi is beleférne Bianka számára, annyira jóképűnek tartja.

- Mit olvasol? - Érdeklődik. Valahogy tesztelni szeretné, igaz e az elgondolása. Nehogy nagyon mellé lőjön. Mi van, ha a srác mégiscsak vár valakire, és nem hajléktalan.

- Az egyik napilapot. A bolt vezetője minden reggel ideadja nekem. Ha kiolvastam vissza szoktam vinni. De ha kéred odaadom.

- Köszi. Rendes tőled. Szóval mindig itt dekkolsz a bolt környékén?

- Zömmel. Néha bemegyek egy szállásra, de ott sokszor meglopnak. - Mondja halkan és kimérten. Többször az alsó ajkát beharapva. Nem igazán érti a nő kérdezgetését, és ezt valahogy jelezni szeretné, nincs ínyére a dolog. Úgy gondolja, nincsenek egy súlycsoportban, hát legyen a hölgy tisztába azzal, ki mellé is telepedett. Még szociális gondozónak se hinné. Ahhoz is túl jól van öltözve. Tuti valamit akar.

- Nem rossz ebben a hidegben ennyire egyedül.

- De. Most rossz. Nincs itt a haver, így az ünnepek duplán megviselnek.

- Sejtettem. Nézd! Ezeket hoztam neked. Ajándék. Azt szeretném, ha estére bebújnál a ruhákba, és elmennél egy étterembe. Legyen neked is szép az ünneped. - A férfi keze felé tolja a két papírtáskát. Az megfogja, belekukucskál. Első ránézésre tudja, ez nem az ő állapotához való szerelés. Öltöny és ing?  Mi a fenét kezdjen ő ezekkel? Visszateszi kettőjük közé a hűvös padra, és a nőre néz.

- Érzem, hogy segítő szándékkal jöttél. De ehelyett hoztál volna egy kenyeret, meg egy darab szalámit. Annak hasznát venném, ezeknek viszont számomra semmi hasznuk.

- De miért? - Lepődik meg Bianka. Hisz ő tényleg jót akart.

- Először is. Szenteste általában nincsenek nyitva az éttermek. Másodszor, nem szeretnék egyetlen volt alkalmazottammal se összefutni. Harmadszor, az étterembe nem csak elegáns ruha kell, hanem pénz is. Soroljam tovább? Milliónyi érvem van. Nem vagyok oda való. Ha pénzem lenne, nem ilyenre költeném. Nincs itt a barátom, így még tisztálkodni se tudnék menni. Félek addig mindenem eltűnne. Így koszosan meg ugye, nem passzolna a szép ruha.

Bianka figyelmesen, érdeklődéssel hallgatja. Komoly srácnak ítéli meg ebből a pár mondatból is. Utána azért még kérdez. Hajtja a kíváncsiság. Ez talán munkahelyi ártalom is.

- Hol a barátod? Miért maradtál az ünnepre egyedül?

- Én épp el voltam valami kaját szerezni. Késő este volt. Ő itt ült egyedül. Várt rám. Fiatal suhancok megtámadtak egy fiatal lányt. Jani nem az a típus, aki ezt szótlanul végig tudta volna nézni. A csaj segítségére sietett. A lány megmenekült, de a rohadékok többen voltak, és ellene fordultak. Olyan alaposan helyben hagyták, kórházba került. Ép csak életben maradt.

- Nagyon sajnálom. - Mondja szomorúan Bianka. Most tudatosul benne, mit is kért volna inkább Csongor a ruha helyett. Kenyeret és szalámit. Hirtelen megvilágosul.

- Akkor te ma még nem is reggeliztél?

- Nem. - Mondja a srác a földre vetve tekintetét. Megint a szája szélébe harap. Már elfogadta a helyzetét, de most valahogy mégis szégyelli. Ez egy olyan nő, akivel még inkább a régi életében szeretett volna találkozni, nem pedig most, amikor mindennek csak a hátrányát érzi. Amikor nincs semmije. Halkan, továbbra is a földet kémlelve ejti a szavakat. - Majd keresek valamit kicsit később.

Próbálja bagatellizálni, hogy nem is olyan egyszerű megteremteni a napi betevőt. Bianka azonban ezzel azért tisztában van, de ezt most nem bírja elviselni. Túl sok így egyszerre. Bár sok mindennel szembesült már a munkája során, és alaposan megtanulta kikapcsolni az érzelmeit, de most nem megy. Ő is egy érző nő, pláne a közelgő ünnep hatására az. És segíteni akart. Nem gondolja át alaposan, de hoz egy gyors döntést. Felpattan, az egyik kezébe belefogja a kosarát és a csomagjait, a másikkal elkapja a férfi kezét.

- Tudom a megoldást! Most velem jössz!

- De hová?

- Nem mindegy! Velem jössz, és kész!

Mondja határozottan, mert ez neki mindig is az alaptulajdonsága volt. Ettől jó ügyvéd. Azt is határozottan adja elő, amiben egyáltalán nem biztos. Ezzel mindig célt lehet érni. Most is ez az énje kerekedik felül, és már próbálja is húzni magával a magas erős srácot. Majd egy fejjel magasabb nála, pedig ő is egyhetven magas. Csongornak tetszik Bianka erőszakossága. Úgy gondolja, rosszat csak nem tesz vele az a törékeny nő, aki az imént még meg akarta ajándékozni. Követi hát. Nem lesz semmi jónak az elrontója. Mikor meglátja a nő kocsiját, amibe be kellene ülnie, már nem olyan biztos a dolgában. Arra gondolt, csak gyalog mennek valahová. Mondjuk valami kajáldába. Ezt reálisabbnak képzelné, mint azt, amit a nő most szeretne. El akarja őt vinni innen? Miért? Hirtelen sok minden megfordul a fejében. Úgy dönt, addig nem megy Biankával, míg nem tudja hová.

- Tudni akarom hová viszel! Nem mehetek messzire. Be kell mennem a barátomhoz később meglátogatni.

- Hozzám megyünk. Nem lakom messze. Enned kell, hogy ne menj tönkre, mire a barátod felépül. Különben nem fogod tudni támogatni! Készítek neked reggelit.