Munkahelyi viszonyok

 

                                                      Munkahelyi viszonyok

                                                                     Lilla

 

                                                                       1

   Egy nagy cég az egyik leányvállalatához új kereskedelmi vezetőt helyez. Lilla, aki már az előző vezető alatt is ott dolgozó, harmincas éveiben járó titkárnő, kissé elámul az új főnök első megjelenésekor. Szemeit tágra nyitja a bemutatkozásakor, mert valami egészen másra számított. A szintén harmincas évei elején járó Balázs, mert így hívják az új vezetőt, irtózatosan jól néz ki. Magas, szőkésbarna, divatos hajat és jó szabású drága öltönyt visel. Egy igazi szédítő, vagány fazon. Rögtön látja Lillán, hogy máris sikerült elszédítenie, de igyekszik közömbös maradni. Azonban ő is igencsak végig méri újdonsült titkárnőjét. Elégedett a látvánnyal, de egyelőre nem lép semmit. Várna. Még a női szíveket megolvasztó mosolyát se dobja be.

  Mint főnök, felajánlja az elején, hogy tegeződjenek, és mindig szépen, kedvesen beszél beosztottjához, de semmi több. Tartja a főnök-beosztott távolságot. Sőt, nagyon kedvesen megkéri titkárnőjét, szervezzen neki egy ismerkedési estet itt az új kollégáival. Szeretné laza körülmények között megismerni az új munkatársait. Lilla minden tőle telhetőt megtesz, hogy kedvében járjon főnökének. A partit is remekül megszervezi. Ám számára nem alakul igazán jól, pedig bízott benne, hogy esetleg el tudja csavarni a férfi fejét, vagy inkább a szívét. Arra inkább pályázna. Hiszen egyedül van, éppen túl egy többéves kapcsolaton. Ez a férfi pedig pont olyan, amilyenre vágyik. Már az első ránézésekor megfogta a tekintete és azóta is képes fogva tartani. A viselkedése se kifogásolható. Egyetlen hiba van a dologban a titkárnő szerint. Ő a főnök, és rohadtul tisztában van a kinézetével. Máris lecsapni készül egy kolléganőre, Lilla legnagyobb bánatára.

  Balázs a könyvelésen dolgozó igazi szőke toppmodell alkatú szépséget, Timit viszi magával az ismerkedési est után. Ő volt a hölgyek közül a legrámenősebb. Lilla látja, amint a cég ajtaján kilépve csókolózva távoznak. Egyértelmű a kapcsolat, mert a következő héten Timi többször érdeklődik Lillánál, meddig dolgozik Balázs, és rendszerint együtt is hagyják el a munkahelyüket. De nem tart sokáig a románc, mert mikor Timi már úgy érzi biztos a helyzete, némi ellensúlyozást kér az együtt töltött idő fejében. Különböző, nem kis értékű ajándékokat szeretne kapni a férfitól. Balázs ehhez nem szokott hozzá, hisz könnyedén talál újabb és újabb barátnőt magának, drága ajándékok vásárlása nélkül is. Kiadja hát a lány útját. Timi bent a könyvelésen el is panaszolja közvetlen

munkatársainak, milyen bunkónak tartja a férfit. Nem akart neki semmit megvenni, csak úgy lenni vele. A könyvelés másik üdvöskéje, a csinos szőke Jutka azonban nagyon örül ennek az információnak, és már támadásba is lendül. Gyorsan egy számlával a kezében felkeresi Balázst, mondván nem tudja hogyan könyvelje le. Közben teszi magát a vezér előtt, közel hajol, hogy a férfi a blúzába lásson, leejti a papírt, és úgy hajol le érte, hogy formás feneke még formásabbnak látszék. Még riszál is rajta enyhén. Nem kell sok próbálkozás. A főnök vevő a dologra. Pár nap elteltével Balázs megkéri titkárnőjét, Lillát, foglaljon neki egy közeli étteremben vacsora asztalt két személyre. A titkárnő előbb azonban, igaz kissé félénken, de érdeklődik főnökénél.

  - Timivel fogsz menni, vagy üzleti vacsora lesz?

  - Egyik se. Miért?

  - Mert úgy kérném az asztalt. Sarokba gyertyával, vagy a bejárathoz közel, hogy az üzletfél előbb rád találjon.

  - Akkor sarokba gyertyával. Timi túl anyagias volt. Jutkával megyek. De tudod mit! Gyertya mégse kell! Ő akart engem! Ne csináljunk akkora cécót belőle!

  - Máris cseréltél? De oké, végül is semmi közöm hozzá. -kifordul a főnöki irodából, és lerendezi, amit rábíztak. Szomorú ugyan, de tényleg semmi nem jogosítja fel arra, hogy bármit is felrójon a főnökének. Balázs azonban érzi, hogy titkárnője nem helyesli a dolgot, ezért próbál vele még kedvesebb és udvariasabb lenni a munkakapcsolatban.

  A vacsora Jutkával jól sikerül, így a következő időszakban Jutka jár a titkárnőhöz, és Balázsról érdeklődik. Azonban ez a kapcsolat se hosszabb két-három hétnél, pedig Jutka már tanult Timi hibájából, és nem kér ajándékokat. Ő inkább szórakozni járna Balázzsal, mert egy mutatós jóképű és jómódú férfi oldalán büszkén tud feszíteni. Nála nem az érzések, hanem a rang számít.

  De a férfi erre se kapható igazán, így otthagyja a lányt egy elit szórakozóhelyen, mert ő unja az egészet. Nem vágyik már bulizni, meg szeretne állapodni. Ezzel a lánnyal ezt biztos nem lehet, így vége ennek a románcnak is. Lilla látja az egészet, viselkedése pedig teljesen megváltozik főnökével szemben. Rideggé, tartózkodóvá válik. Már nem is szeretné őt megszerezni. Ezt Balázs is érzi, ezért próbál még kedvesebb, és még figyelmesebb lenni a közvetlen munkatársával. Előfordul, mikor a titkárnő a konyhapultnál kávét készít, mögé lép, gyengéden megfogja hátulról a derekát, a nyakához hajol és úgy súgja a fülébe, hogy ő is kér egyet, hogy közben szájával a bőréhez ér. Nem csókol bele, csak lazán érinti, mintha véletlen volna. De ezzel a mozdulattal megint sikerül érzelmileg hatnia Lillára, aki újból csak elgondolkodik főnöke viselkedésén. Nem tudja eldönteni, hogy fogadja e az udvarlást. Most már fél ettől a kapcsolattól. Már nem ugyanazt jelenti számára a férfi, mint az elején.

  De míg ő hezitál, addig Balázsra megint szemet vet egy újabb páciens. A következő hölgy a gazdasági irodából látogatja sűrűn a férfit, de itt is hasonló a szituáció.

  Három hétnél nem tart tovább a röpke kapcsolat. Még ráakaszkodik a harminc körüli, házasságban élő Zsuzsi is, de Balázs őt is leépíti három hét alatt. Négy hónap, négy nő. De a főnök ezzel mit sem törődve Lillához fordul újból.

  - Van még a cégnél korombéli, aki esetleg számításba jöhet, mint barátnő?

  - Szerintem már mind megvolt. – mondja savanyú mosollyal a titkárnő, majd szomorúan folytatja. - Egyetlen fiatal nő van még, de ő nemrég ment férjhez.

  - Ki ő? Még talán nem is találkoztam vele.

  - Mert ő a konyhán ebédet oszt, te pedig inkább étteremben szoktál kajálni.

  - Akkor rendelj nekem holnapra ebédet itt a cégnél.

  - Biztos, hogy ezt akarod? Talán nem kéne tönkre tenned egy friss házasságot. – próbál némileg hatni a főnökére, mert ez a hozzáállás már mindenképpen sok neki.

  - Zsuzsiét se én tettem tönkre. Én csak nem mondtam nemet az ő kérésére. Ő akarta, én meg ugye férfiból vagyok! – mosolyodik el huncutul - Csak azt akarom tudni kellek e még itt valakinek, vagy végre úgy élhetem az életem, ahogyan én igazából szeretném. Rendeld csak meg azt az ebédet!

  - Jó, meglesz. - Lilla megteszi, és elgondolkodik Balázs utolsó mondatain. Ha nem szeretne így élni, akkor miért él így?  De nincs sok ideje meditálásra, mert a főnök nagyon kedvesen munkára hívja. Levelet diktál, de folyton a kedvesem, és a drága Lilla szöveg csúszik közbe. A lánynak többször kell törölnie a gépbe írt szöveget, mert időnkén ezt is leírja, Balázs pedig csak kedvesen mosolyog rajta.

  Másnap az ebédlőből jövet megint Lillához fordul.

  - Légy oly kedves, holnap este hétre rendelj nekem megint egy asztalt az étteremben, de ezúttal romantikusan a sarokba gyertyákkal.

 

                                                                              2

 - Főnök! Ne tedd ezt! Rokonom a csaj férje. – kel ki magából hirtelen, mert ezt diktálja az ösztöne.

  - Nem vele megyek. Leteszteltem. Nem kellek neki. Rendeld meg az asztalt, utána gyere be az irodámba, dolgozunk. - Lilla elrendezi az éttermi rendelést, és hűvös modorával jelzi Balázsnak a viselkedése nemtetszését. A főnök azonban most is csak kedveskedik neki, és a munkaidő végén így szól hozzá.

  - Lilla kedves. Holnap péntek, de a munkaidő lejárta után is szükségem lenne rád! Meg kellene velem jelenned valahol, hozz magaddal valami alkalmi ruhát.

  - Rendben, de hová mennénk? Milyen ruhát hozzak? – lepődik meg, de nem mer nemet mondani. Szüksége van a munkahelyére.

   - Valami csinit! Mondjuk olyat, amiben akár egy randira is elmennél. Bár te így is nagyon szép vagy, nem a ruha a lényeg! -mondja, és elköszön. Lilla pedig nem tudja mire is készüljön. Másnap egész délelőtt próbálja kiszedni a főnökéből, hová kell elkísérnie, de Balázs nem mond semmit. Sőt, még este kicsit ráhúznak a munkahelyen, előkészítenek hétfőre bizonyos szerződéseket és csak hat körül kéri Lillát, menjen, öltözzön át.

Míg a titkárnő csinosítsa magát a titkárság öltözőjében, addig Balázs is tiszta inget vesz az irodájában, és felfrissíti a parfümjét. Majd a két helység közötti ajtónak lazán neki támaszkodva, karjait egymásba fűzve várja, hogy Lilla kilépjen az öltözőből, ami rövid időn belül meg is történik. Balázs meg igencsak elámul. Nagyra, kerekre nyitott szemei elárulják, mennyire odáig van a látványtól. Eddig is nagyon tetszett neki a titkárnője, de most lenyűgözőnek tartja.

  - Ezt nevezem! Így kellene járnod dolgozni! – mosolyog cinikusan.

  - Szerintem ez nem ide való. Különben is azt mondtad, legyek nagyon csinos. Megfelel?

  - Meg drága Lillám. Gyönyörű vagy! Mehetünk is.

  - A saját kocsimmal menjek utánad? - Érdeklődik a nő, hogyan is képzeli a főnök az indulást.

  - Nem, dehogy! Én viszlek!

  - Meddig leszünk? Utána vissza tudsz hozni az autómért?

  - Ha este nem sikerül, akkor megoldjuk holnap délelőtt. Most azonban menjünk! – Ér a vállához a nőnek, és udvariasan irányítja maga elé. Mennek a kocsiba, ahol éppen csak beülnek, a titkárnő a fejéhez kap.

  - Te jó ég! Várj! Nem hoztam a laptopom. Kell jegyzetelni? -Közben Balázs elindul az autóval, és úgy válaszol a lánynak.

  - Nem, nem kell. Nem akarlak dolgoztatni.

  - Akkor miért kell jönnöm? - Lepődik meg Lilla. Elvégre munkáról volt szó.

  - Mert most végre veled szeretnék menni.

  - Akkor ez most munka, vagy semmi köze sincs a céghez?

  - A céghez nincs köze. Kettőnkhöz sokkal inkább van köze.

  - Mi az, hogy kettőnkhöz? – kérdez Lilla meglepődve.

  - Szó szerint értendő. Hozzád és hozzám. - mondja a főnök cinikus mosolyra húzva a száját, de ez alatt oda is érnek az étteremhez, ahová a titkárnő előző nap asztalt foglalt.

  - Te velem akarsz vacsorázni? Magamnak rendeltettél asztalt velem? – vonja kérdőre a férfit, aki cseppet sincs zavarban.

  - Igen.

  - Ezt nevezem! Ez nem semmi! És miért? - érdeklődik Lilla még mindig meglepetten. Most olyan arcot vág, mint aki valami nagyon furát látott.

  - Mert az első perctől ezt szeretném, mióta csak megláttalak. – mosolyog Balázs az udvarlós mosolyával.

  - De mi van, ha én már nem szeretném? – ad hangot a kételkedésének Lilla.

  - Miért? Már nem tetszem neked?

  - De, tetszel. De valami már nem olyan, mint mikor először megláttalak. Már nem vagyok képes úgy nézni rád, mint az első pillanatban.

  - Gyere kedves Lillám, ezt inkább bent beszéljük meg. - Balázs kiszáll, megy és nyitja a kocsi ajtaját Lillának. Nem lép hátra, így mikor a lány kilép, könnyedén átöleli, és megcsókolja, majd így folytatja.

  - Gyere kedves, erről mindenképp beszélnünk kell. - A lány már nem ellenkezik. Elszédítette a fiatalember édes csókja. Bemennek, elfoglalják az asztalukat, ételt rendelnek. Lilla tér vissza a beszélgetés témájához. Már megint képes ép ésszel

gondolkodni. Úgy érzi, tisztán kell látnia a főnökének is, hogy ő már nem úgy gondolja.

  - Tudod főnök, mikor először megláttalak, én is szívesen omlottam volna a karjaidba. Láttam rajtad, hogy ezt észre is vetted. De amit azóta tettél, megváltoztatta a rólad alkotott véleményem. Hiába vagy csinos, és viselkedsz úriember módjára velem, én nem akarok tőled semmit. Nem hajtok pár hetes kalandra.

  - Én sem. Ettől sokkal többet szeretnék tőled. Nem szextársat keresek benned, hanem élettársat. Vagy esetleg még többet.

  - Nem hiszek neked. De meg kell hagyni jó a szöveged. – mosolyodik el a nő. Közben kihozzák a pincérek a megrendelést, a pár elkezd vacsorázni, de tovább beszélget. Balázs mindenképp meg szeretné győzni a lányt.

  - Hagyd, hogy bebizonyítsam! Adj rá esélyt, és meglátod nem olyan vagyok amilyennek gondolsz! - bókol a férfi.

  - Nem szeretném. Már nem. Tudod, még ha Timi után velem próbálkozol. Vagy talán még Jutka után is hajlandó lettem volna. Harmadikként. Talán akkor még elgondolkodtam volna rajta. De így nem! Láttam, hogy cserélgetted a lányokat. Ebből nem kérek! Meg aztán az is ciki lenne a cégnél a csajok között, hogy engem utoljára hagytál. Szerintem maradjunk meg az eredeti felosztásban. Főnök és a titkárnője.

  - De kedvesem, ezt ne így fogd fel! - gyengéden megfogja Lilla asztalon nyugvó kezét. - Igen. Te vagy az utolsó. Utánad viszont már nem jön senki. Nem akarok többé senki mást, csak téged.

  - Ezt az eddigi tapasztalataim alapján nagyon nehezen tudnám elhinni rólad. -enged el egy kesernyés mosolyt Lilla.

  - Akkor elmesélek neked valamit. Mikor az anyavállalathoz kerültem, nagyon megtetszett egy ott dolgozó lány. Csini volt, és aranyos. Olyan kis kedves, cseppet sem hivalkodó. Mindjárt el is kezdtem járni vele. De nem számoltam a többivel. Még jó páran pályáztak rám. Volt, akit könnyedén vissza tudtam utasítani, de volt, aki kitartó volt, és még csinos is. Nem akartam ugyan, de így mégiscsak megcsaltam az általam választott szegény kislányt. Most másképp láttam a dologhoz. Mindjárt megtetszettél. Így az összes szóba jöhető hölgy igényeit kielégítettem, és gyorsan le is koptattam őket. Alig vártam, hogy végre veled lehessek. Csak veled.

  - Nem tudom. Mi van, ha ez mind csak rizsa, hogy elszédíts.

  - Utána nézhetsz! De sokkal egyszerűbb, ha hagyod, hogy bizonyítsam, melletted tudok maradni hosszú időre! Én a többi lányt csak egy legénybúcsúnak fogtam fel. Tudtam, hogy ha te leszel nekem, már többé nem kell senki más.

  - Nem tudsz meggyőzni. Nagyon tetszettél, de rosszul esett, hogy én neked nem. Most viszont már nem érdekelnek az érzelmek. A józan eszemre hallgatok, és azt mondom, nem. És mivel a vacsorával is végeztünk, kérlek vigyél haza. Vagy inkább vissza a céghez a kocsimért! – csóválja a fejét Lilla.

  - Ne tedd ezt! Hidd el boldogok tudnánk lenni együtt! - könyörög a férfi, de közben azért fizet, és elkezdenek szedelőzködni. Még a kocsiban is csak könyörög a lánynak, és megáll a virágosnál, ahol már előre megrendelte az álomszép csokrot.

                                                                          3 

Míg a főnökre vár, Lilla is kiszáll az autóból, úgy érzi, kell neki ezek után a friss levegő, de Balázs pillanatok alatt jön is a hatalmas csokorral.

  - Kedves Lilla, azért ezt ugye elfogadod tőlem. Neked rendeltem még tegnap, mert nagyon szeretlek. - Lilla először hezitál, de a férfi szavai talán hatottak rá, a csokor után nyúl, majd köszönetképpen meg szeretné puszilni a férfit. Már csak a szokás hatalma miatt is lábujjhegyre emelkedik, és arcra puszit gondolt. Balázs azonban másként gondolja, átöleli, csók lesz a dologból. Nem is akármilyen. Lilla számára olyan igazi lábfelemelős. Balázs ebből érzi, hogy azért talán van még némi esélye. De Lilla rövid idő után észbe kap, kibontakozik az ölelésből, és kéri a férfit vigye őt haza. Balázs nem ellenkezik. Úgy gondolja lassabbra vált, hátha ez túl gyors a lánynak. Nem szeretné végleg elriasztani. Meg kell szereznie. Azért a lányhoz hazaérve még megkérdezi.

  - Bekísérhetnélek? Vagy itt búcsúzzak el tőled.

  - Inkább itt, és reggel gyere értem. Haza kell hozni a kocsimat, mert a hétvégén szükségem lesz rá. - Balázs kiszáll, ajtót nyit

Lillának, és újból megcsókolja.

  - Jó éjt drágám, reggel jövök. És tudd, hogy nem adom fel, míg az enyém nem leszel. Kezével búcsút int és elhajt, Lilla pedig bemegy, vázába teszi a gyönyörű csokrot. Lefekszik, de nem alszik sokat. Valahogy nem jön álom a szemére. Egész éjjel Balázs jár az eszébe. Nagyon tetszik neki a férfi, de fél is a kapcsolattól. Illetve attól, hogy csak pár alkalomra kellene a férfinak. A tapasztalata alapján nem tud bízni benne. Reggelre azonban hoz egy döntést, és ehhez szeretné magát tartani. Utána még sikerül pihennie is egy kicsit, mert már kevésbé zaklatott. No nem sokat, mert nyolckor már szól a telefonja.

  - Itt vagyok szívem, mehetünk az autódért.

  - Oké, gyere be! Nyitom az ajtót. - És a főnök igencsak meglepetten áll az ajtóban. Nem erre számított. Lilla csini kis hálóingben, kigombolt köntösben nyitja az ajtót Balázsnak.

  - Szia. Reggeliztél már? - kérdezi főnökét.

  - Még nem. Jöttem érted, mert már látni szerettelek volna.

  - Gyere, akkor reggelizzünk először, és csak utána menjünk. - És bevezeti a férfit az étkezőjébe. - Mit szeretnél?

  - Tudod te azt jól! - Enged el megint egy huncut vigyort a férfi.

  - A kajára gondoltam! Szalámit meg kenyeret, vagy inkább csináljak rántottát?

  - Ha választhatok, akkor az utóbbi mellett döntenék.

  - Már készítem is.  - Lilla nekiáll a rántottát megcsinálni, Balázs pedig sündörög körülötte.

  - Tudtam, hogy szép, okos, határozott és pontos vagy! De hogy még főzni is tudsz! - A lány mögé áll, miközben az a tojást süti. Hátulról átöleli, és belecsókol a nyakába. Mivel a rántotta épp készen van, a lány lehúzza a tűzről, és megfordul.

Most ő öleli át a férfit, és csókolóznak egyet, majd így szól.

  - Na jó, együnk, mert kihűl. - Lilla a rántottát kettéosztja, és leülnek enni. Az asztalon ott a csokor, amit este a férfitól kapott. Közben beszélgetnek. Először Balázs szólal meg.

  - Ez nagyon finom. Ezt többször is el tudnám képzelni reggeliként és így veled.

  - Gondolkodtam. Lehet róla szó, de van egy feltételem.

  - Mond drágám! Ha csak nem kérsz lehetetlent, mindent megpróbálok teljesíteni. Mondjuk a csillagokat nem tudom szó szerint lehozni neked, de virtuálisan még azt is megpróbálnám egyetlen csókodért.

  - Azt már kaptál! De többet is elérhetsz egy feltétellel.

  - Mond szívem, hagy legyek túl rajta minél előbb!

  - Ennek nem az a lényege. Inkább pont az, hogy meddig bírod.

  - Mit kell kibírnom érted?

  - Hát senki nem tudhat a cégnél a kapcsolatunkról. Itthon velem lehetsz, de a munkahelyen minden úgy történjék, mint eddig. Nincs udvarlás, és főleg nincs ennél semmi több. Ki fogod bírni?

  - Érted mindent! De nem értem miért. Én vállalom, hogy a barátnőm vagy. Te miért nem?

  - Mert a főnököm vagy! Mert nem tudom meddig fogsz velem lenni! Mert én nem szoktam alkalmi kapcsolatokat létesíteni! Mert nem szeretném, ha rajtam nevetne az egész cég! Az előttem veled lévő összes lány. Tudod, ... nekem ne mondják azt, hogy nem tanultam a mások hibájából.

  - Rendben. De ha feleségül kérlek majd, azt azért elmondhatjuk nekik?

  - Ne szaladjunk ennyire előre. Először legalább csak annyit bírj ki velem, mint a többiekkel együttvéve. Utána már visszatérhetünk a titoktartási dologra. - Közben befejezik a reggelit, és Lilla elpakol. Balázs természetesen segít neki, vagy

inkább hátráltatja, mert minden munkamozdulat után csók következik. Majd egy kérdés a férfitól.

  - Megelőlegezed a bizalmat, vagy előbb be kell bizonyítanom, hogy képes vagyok rá? - De a választ már nem várja meg. Nem hagyja meg a lánynak a válaszolási lehetőséget.

Átöleli Lillát, a szájára tapad és csak csókolja és csókolja. Tudja, hogy ezzel könnyedén célba ér, érzi, a lány nem közömbös irányába.

Lilla is tudja, de ezúttal nem az eszére hallgat, és nem ellenkezik a csókok miatt, és egy mesés hálószobás élmény lesz a jutalma. Az autóért csak dél körül mennek, az utána következő szombat délutánt és éjszakát pedig Balázsnál töltik. Majd Lilla Balázs kérésére oda is cuccol, mert az a férfi sajátja, és nem albérlet. A munkába azonban külön autóval járnak, és senki semmit nem tud róluk. Balázs is nagyon diszkréten viselkedik. Csak néha-néha csattan egy csók, de az is csak kizárólag a főnök belső irodájában csukott ajtó mögött. Egyedül Timinek tűnik fel Lilla boldogsága.

  - Te feltűnően jókedvű vagy mostanában. Sikerült egy új srácot meghódítanod?

  - Igen. Pont így történt. Most tényleg nagyon boldog vagyok.

  - Látod! Mondtam én, hogy egyszer eljön az igazi! Elmondod? Vagy esetleg be is mutatod?

  - Még várnék vele. Még eléggé az elején járunk. De ha érdemes rá, meg fogom mondani, ki ő.

  - Oké! Így legyen! - Kívánja Timi, mert ők azért jóban vannak egymással. De Lilla még vár a dologgal.

  Már öt hónapja tart a kapcsolatuk, és Balázs rettentően szereti a lányt. Ez sokrétűen igyekszik kimutatni. Betartja a fogadalmát, és még csak véletlenül se kacsingat más nő felé. Boldogságot ad Lillának és igaz szerelmet, mikor eljön a karácsonyi évzáró buli a cégnél. Ide is úgy jönnek, mint ahogy

eddig. Külön-külön, mint ahogy az egyezségük szól. A vacsoránál is csak a munkáról beszélgetnek, sőt még utána is, mikor a többiek már táncolnak. Balázs azonban így nem érzi jól magát.

  - Drágám, én haza megyek. - Mondja csendben Lillának, mikor maguk maradnak az asztalnál.

  - De miért szívem? - kérdezi szintén halkan a titkárnő.

  - Nézz körül. Itt mindenki a férjével, a párjával vagy a szerelmével van. Mindenkin látszik, mennyire boldog. Csókok csattannak, én pedig csak ülök itt melletted, és igenis unatkozom! Szeretnélek megpörgetni a táncparketten, de nem úgy, mint egy idegent. De nem merlek táncba vinni, mert félek, nem bírnám ki, hogy ne csókoljalak meg. Inkább haza megyek. Majd jössz te is, ha úgy gondolod.

  A lány elmosolyodik, és megfogja Balázs kezét.

  - Oké szívem. Azt hiszem már ennyi idő alatt bizonyítottad a hűségességed. Talán már más is tudhat a kapcsolatunkról. - mondja Lilla, és Balázsnak nem kell kétszer elmondani. Elsőre is tökéletesen megértette. Már közelebb is húzódik a lányhoz, és megcsókolja, majd táncolni viszi. Minden tánc után egymáshoz simulás és csók. Timinek rögtön feltűnik a dolog, és alig várja, hogy Lilla egyedül maradjon egy kicsit. Már megy is oda hozzá.

  - Te mi a fenét csinálsz? Ő nem neked való! Egy ilyen srácért ne hagyd tönkre menni azt a tartós kapcsolatodat, amiről a jómúltkor meséltél! Ne veszélyeztesd az igazi boldogságodat! Ő nem ér annyit, ezt tapasztalatból mondom neked!

  - De nekem - kezdi Lilla, és látja már jön is Balázs és öleli magához Lillát. - Nekem ő az igazi boldogságom. Én vele vagyok augusztus óta, csak vártam. Ki kellett érdemelnie, hogy ne tartsuk titokban.

  - És látod, ki is érdemeltem. - szól bele Balázs, és hátulról ahogy átöleli Lillát, belecsókol a nyakába.

  - Jó, csak én meg ezt nem is gondoltam rólad. Tudod nekem más volt a tapasztalatom. - mondja Timi, miközben határozottan Balázsra néz.

  - Hát az akkor részemről csak egy kaland volt. De szerintem részedről is. Ez pedig egy igazi szerelem. Sok mindenre képes vagyok az én egyetlen kincsemért. - Fejti ki véleményét Balázs, és szorítja magához Lillát. - Én első perctől vállaltam volna őt a nyilvánosság előtt is. De azt is megértettem, hogy ő nem akarta. Most már viszont tudjátok.

  - Oké! Akkor el is mondom mindenkinek! - Szól Timi, és eltűnik a táncoló tömegben. Lilla pedig Balázshoz simulva tesz vallomást.

  - Tudod, az után az első vacsora után én is igyekeztem magam meggyőzni, hogy nincs mit veszítenem. Nincs senkim, hát legfeljebb nekem is lesz veled egy kalandom. Nem hittem akkor, hogy tudsz majd engem ennyire szeretni.

  - Látod és milyen jól sikerült! Megvallom azt az éjszakát én is gondolkodással töltöttem. Arra gondoltam, már megint rosszul fogtam a dologhoz, és féltem, soha nem tudlak meggyőzni, hogy igazán szeretlek.

  - Akkor örüljünk mindketten a másik jó döntésének. -Nyugtázza a lány, és bevegyülnek a táncosok közé. Egy jó év múlva esküvőt tartanak.

Különböző találkozások

 

A huszonötéves Gréti egy bárban üldögél. Egyedül. Már hetek óta ez a szokásos esti elfoglaltsága. Egészen pontosan azóta, mióta a három éve tartó kapcsolata viharos véget ért. Egy délután arra ment haza, a szerelme nem egyedül tartja délutáni sziesztáját a közös fekhelyükön. Éppen egy Gréti számára ismeretlen hiányos öltözetű szőkeséget cirógat. Pedig nem sokkal ezelőtt húzott gyűrűt az ő ujjára, és esküvőt tervezgettek. Gréti természetesen kiborult, és szörnyű lelkiállapotban elrohant. Gergő hiába száguldott utána, szerette volna visszaszerezni, mert azért érzett valamit Gréta iránt. Meg hát a lakás is a lányé. Ő azonban nem tudott megbocsájtani, már csak a lehúzott gyűrűt vágta az arcába. A nő azóta szeretne felejteni, de képtelen rá. Meló után minden nap beül a bárba. Eleinte csak a koktélokra számított búfelejtőként, de hatástalannak bizonyultak. Később egy- egy férfi karjában ébredt hajnalban mámorosan, de fájó szívére ez se volt megfelelő gyógyír. Már nem szeretne senki ágymelegítőjeként szolgálni. Így már csak üldögélt a koktélja mellett, és egykedvűen bámulta a többi unatkozó vagy jól szórakozó vendéget. Csak azért jár be ide, mert otthon, abban a lakásban, ahol az incidens történt, nem képes felejteni. Azóta csak aludni jár haza, bár az is nehezen megy abban az ágyban, ami csak a rossz emlékeket erősíti benne. Megcsalták, pedig ő hűséges, szerető feleségnek készült.                                  

Armand harmincnyolc éves vállalkozó. Az estéit az egyedüllét helyett a bárban tölti. Nem volt ez mindig így. Volt az életében feleség. Egészen addig, míg az egyik tisztességtelen kártyákkal játszó üzletfele, Félix el nem vette tőle. Igaz a cégét szeretné, de hát az nem olyan egyszerű, ezért hát ott tesz keresztbe Armandnak, ahol tud. Először a titkárnőjét csábította át jelentősebb fizetésért. Majd a mérnökeire vetett szemet, de azok nem voltak megvehetőek, ismerték az ellenfél hírét. Az asszony egy gyenge pont volt, hát őt vitte, mert tudta, hogy ez jelentős fájdalommal jár majd a férfinak, és hátha összezuhan annyira, hogy a céget is eladja. A nő gyönyörű volt, Arnold nagyon szerette, de a nőt a luxust jobban értékelte. Arnold mellett is meg volt mindene, gyengédséget is kapott bőven, és még az önállóságát se korlátozta a férje. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért, mert minden az ölébe hullott, veszélyesebb vizekre vágyott. Elcsábult és Arnold egyedül maradt. Őt nem érdekelték a bárban páciensre utazó könnyű vérű nőcskék. Ő már egy ideje Grétit figyelte. Szemet szúrt neki a szépsége és a lehangolt, szomorú tekintete. Azt is látta, amikor a lány férfi társaságában hagyta el a szórakozóhelyet. Meg azt is, hogy már jó ideje csak magában üldögél, és visszautasítja a hozzá közeledő hímnemű egyedeket. Elérkezettnek látta hát a helyzetet, hogy mellé üljön. Nem akarta mindjárt haza vinni, inkább csak beszélgetni vele. Megismerni, ápolni a lelkét, hátha cserébe az ő keserű bensője is változik valamelyest. Az esténkénti találkozások eljutottak arra a szintre, már az elsőnek érkező várta, mikor jön a másik. Összebarátkoztak, majd egyre több lett a barátságból. Szépen lassan kölcsönös vonzalom lett a találkozókból. Szerelem. Közös lakásba költözés. Sok mindent tudnak egymásról, de Armand egyet nem mondott el. Azt, hogy a felesége hogyan és miért került egy másik férfi mellé. Ezt nem tartotta fontosnak az új kapcsolat alakulása szempontjából. Boldogok voltak, és ez sokkal többet ért számára. Jól alakult ez a találkozás. Viszont nagyon rosszul a következő.

Mikor Félix tudomására jutott, hogy Armand ismét boldog, hát úgy érezte van egy újabb esélye. Úgy szervezte az üzleti megbeszélésüket, (Chipeket szállított Félix, melyet Armand cége autókba épített be.) ne az irodában találkozzanak, hanem egy parti keretében Félixnél. Ide Armand nem mehetett egyedül, hát kénytelen volt bemutatni új barátnőjét. Félix csak erre várt. Egész este a nőt és Armandot figyelte. Látta közöttük a vibrálást, a mozdulataikban benne volt a kölcsönös vonzalom. Több se kellett Félixnek. Elkezdett a nő körül legyeskedni. Míg Armandra ráküldött pár jó barátnőt, hogy feltartsák, addig táncolni vitte, udvarolt Grétinek. Miután kinyomozta mennyit jelent a nőnek Armand, és a friss szerelmest elhódítani nincs esélye, a parti végén az utolsó tánc alatt kereken megzsarolta. Akkor szállít üzletfelének az új chipekből, ha a nő hajlandó legalább hetente egy-egy alkalommal őt is különleges kényeztetésben részesíteni. Gréti erről hallani se akart. Borzasztóan érezte magát, és nem tudta mit tegyen. Szereti Armandot. Végre jól alakulna az élete, és ekkora választás elé állítják. Ha nem teszi meg, nincs üzlet. Armandnak szüksége van az alkatrészekre. Ha megteszi, soha többé nem tudna új párja szemébe nézni. Négy napot kapott a válaszra, és titoktartást ígért Félix. Azt mondta, soha nem juthat Armand tudomására, miért is kapott az új chipekből. De hihet e neki? Képes e egy ilyen tisztességtelen ajánlatot tévő férfi tartani az ígéretét. De ha még képes is, ő akkor se kívánja azt a férfit. Sőt utálja. Rámenős, vad és arrogáns. Pont az ellentéte Armandnak, aki mindig kedves, aranyos, és érzi, mennyire szereti őt. Mi a francot csináljon most. Ha nem teszi meg, tönkre teheti Armand cégét. Ha megteszi, a kapcsolatukat teszi tönkre. Olyan a lelkiállapota, hogy már a párjának is feltűnt.

- Kincsem! Mi van veled? Olyan zaklatott vagy a parti óta! - Mit mondjon most. Ebből hogyan vágja ki magát. Őt is megcsalták. Most ő is tegye meg ugyanezt? Armand az ölelésébe vonja, a szemébe néz. Várja a választ. Itt most nincs jó döntés. Egy valamit tud. Nem szeretne Félix szeretője lenni. Soha. Kérdésre kérdést tesz fel.

- Mond Drágám. Mi ér neked többet? A céged, vagy én?

- Ezt meg miért kérdezed? Nem vagyok veled elég időt? Vagy … egyszerűen nem értem. Szeretlek! -Lehel finom csókot Gréti ajkaira, és továbbra is értetlenül néz. De mivel Gréta is kérdően néz, válaszra várva, csak a csönd képez köteléket közöttük. A nő érzi a lehetetlen kérdésből fakadó helyzetet, és átformálja a kérdést. Egyértelműbbé teszi.

- Melyiktől vállnál meg inkább. A cégtől, vagy tőlem.

- Megtartanám mindkettőt. De azt hiszem te vagy a fontosabb. - Megint magához szorítja a nőt, és újra megcsókolja. - Sokkal fontosabb! Bízzam a céget egy helyettesre, és többet legyek veled?

- Nem. Ha engem választasz, nem fogsz alkatrészt kapni Félixtől. - Borul Gréti szipogva Armand nyakába.

- A rohadt szemét állat! - Kel ki magából Armand. – Értem már a helyzetedet! Szegénykém. … Ezt mindenképp orvosolni kell. Nem hagyom, hogy téged is elvegyen tőlem. Inkább a céget adom fel! Vagy el! De nem neki. Már kérte egy amerikai vállalat is, és pont a duplájáért, mint Félix. Hát hadakozzon azokkal. Mi meg belefogunk valami egészen másba. Olyanba, amihez még csak véletlenül sincs köze az én régi jó haveromnak, Félixnek.

A buszmegállóban

 

A BUSZMEGÁLLÓBAN

 

  „A hétéves Kevin most ért haza az iskolából. Megáll az ajtó előtt, tanácstalanul toporog, bentről veszekedés zaja szűrődik ki. Kevin gondolkodik. Be merjen menni, vagy vegye a nyúlcipőt, és addig lépjen le, míg édesapja észre nem veszi. Fülel, apja vajon milyen állapotban lehet. Ha nem ivott még sokat, csak anyjával szokott balhézni, de ha már az egész flaska bort benyakalta, akkor üt is. Nem csak anyát, őt is. Olyankor minden hiba, amit tesznek. Ha anya nem főzött, mert nem volt miből, az a gond, ha meg főzött, az csak moslék! A múltkor is olyan finom volt a krumplifőzelék, de apa lábasostól kihajította, anyát meg belökte a konyhába, hogy főzzön inkább húst! Anya hiába sírt, hogy nincs pénze rá. Mostanában többször is előfordult, így kifigyelte, mikor kell menekülnie. Csak az a baj, hogy anya nem mindig tudott időben lelépni. De ha jól hallja, most az a probléma, hogy anya bor helyett kenyeret vett. De akkor mitől rekedtes apa hangja? Már kiismerte annyira, hogy ilyenkor veszélyes. Inkább a parka oson, és ott írja meg a leckéjét a padon. Mire hazaér, hátha apa elalszik.

A kisfiú már másodikos, mikor elköltöznek a nagyiékhoz. Anya szüleihez. Ide már nem jött velük az apa. Először felvidult, mert eltűntek a kiabálások, de később szerette volna látni a férfit, akihez azért ragaszkodott. Mégiscsak ő az apja. Ha hiányzott, elment hozzá párszor a régi parkba, és ha tudott vele beszélgetni, hívta haza, de apa mondta, hogy ő oda nem mehet. Most sosem akarta megverni, de még megdorgálni sem. Mosolygott, ha meglátta őt. Később viszont már nem is mert oda menni hozzá, mert a társai cikizték, kigúnyolták, hogy neki csak egy részeges hajléktalan faterja van. Pedig úgy szerette volna megkérdezni tőle, hogy ő miért csinál ilyet, mikor a haverjai mind együtt laknak az apukájukkal. Miért élnek ők másként, mint a társai. Anyunál is érdeklődött, de az is csak annyit mondott, hogy apád a link haverjaira hallgatott. Pedig ő még arra is emlékszik, mikor apa szép fehér ruhában kocsival járt munkába. Akkor még nem volt veszekedés, és apa vele is játszott néha. Olyan jó volt akkor. Most is elmosolyodik, ha azok a boldogságban töltött napok jutnak eszébe. Ilyenkor tesz egy kerülőt, és a park felé megy haza, hátha látja legalább messziről azon a kopott padon.

Az egyik osztálytársának kishúga született. Már találkozott vele néhányszor, nagyon aranyos kisbaba. Ő is nagyon szeretne egy kistesót. De azt mondják ahhoz is apa kell, neki pedig már nincs. Illetve van, de még sincs.”

  Hűvös szél fúj és esik az eső. Károly a buszmegállóba húzódik be a rideg idő ellen. Most egyedül van és már két napja nem is ivott. Valahogy a vissza-visszatérő gondolatai miatt nem kívánta. Ahogy beül a sarokba összekuporodva, elkezdi olvasni a megálló belső falára írt szöveget. Nincs más dolga, és le kell kötnie valamivel a figyelmét, elterelni az egyre inkább rátörő lelkiismeretéről. Először csak fátyolos lesz a tekintete, de ahogy halad az olvasással, a végére már törölni kezdi a könnyeit. Ezt most ki írta? Ez neki szól? De nem ismerős a név az írás alatt. Utána azon gondolkodik, hogy ezt írhatták volna a haverjának is, vagy szinte bármelyiküknek, akivel mostanában jóban van. De ez mégis mintha neki szólna. Nincs apja a fiának. Ő az apja, de mit ér vele szegény gyerek. Nincs mellette és tényleg olyan, mintha nem is létezne.

  Miután alaposan kisírta magát, felkel, felveszi a hátizsákját, amiben az összes vagyona, az egész élete bele van csomagolva. A rosszidő ellenére elmegy egy olyan helyre, ahol rendbe teszi magát. Megborotválkozik, felveszi a legtisztább ruháját. Komoly elhatározásra jutott. Belátta, mennyire elrontotta mindannyiuk életét, ezt rendbe szeretné hozni!  Talán még nem késő, talán még lehetséges. Azért jobb pillanataiban figyelte az asszonyát, még nincs senkije. Elindul a feleségéhez és a fiához. Felesége kétkedve fogadja, de miután pár napon belül munkába áll, ad neki még egy esélyt, és ő erre nagyon fog vigyázni! Komolyan gondolja.

 

Az asszony bosszúja

  

AZ ASSZONY BOSSZÚJA

                                                                                     1.

  A harminc év körüli állapotos Kinga magányosan ül otthon.  Már a héten ez a negyedik este, amikor a férje este későig kimarad.  És nem elég, hogy nem jön haza az irodából időben, a hálószobában se nyújtja azt, mint még pár hete tette.  Mert akkor még igen intenzíven szerette a feleségét.  És mindent meg is tett neki, amit csak Kinga kért tőle. Akkor még boldogok voltak mindketten. Ahhoz képest ez a mostani helyzet mintha a viszálya lenne. Azt érzi, ez nagyon nincs rendbe, és változtatni kellene rajta. A nő elhatározza, hogy megvárja férjét, bármennyire is későn érjen haza és megpróbál beszélni vele. Úgy éjfél tájékán haza is téved Károly, és meglepve látja feleségét a nappaliban ülni.

  - Hát te?

  - Téged vártalak! Szeretnék beszélni veled.

  - Ilyenkor?

  - Igen. Mivel csak ilyenkor érsz haza! Hová lett az én odaadó és kedves Károlyom? Aki alig várta, hogy hazaérjen, és átöleljen.  A csókról már nem is beszélek. Az maga volt az álom. Most meg! Későn jössz, korán mégy, nemhogy csókot, még puszit sem kapok. Lassan fotót kell lőnöm rólad, hogy lássalak! A könyvelést én végzem, látom, hogy nincs semmi új feladat, semmi nem indokolja ezt a plusz munkát. Már ha munkáról van szó.

  - Nézd. Van egy két túlóra is benne, de most éppen a haverokkal voltam sörözni.

  - Jó. Akkor gyere, és bújjunk össze. Azért vártalak meg, mert már nem foglalkozol velem pár hete. Nekem szükségem lenne rád! Igényem lenne az ölelésedre. Szeretlek! – próbál az asszony a férjéhez bújni.

  - De angyalkám! Nézz magadra!  Már nem vagy a régi!  Hozzád se férnék! - Azért átfogja Kingát, és ad neki egy puszit. Nem csókot, csak puszit, azt is csak az arcára!

  - Még csak tizenhat hetes vagyok. Alig látszik rajtam a terhesség. És te is szeretted volna a babát! Most meg azt mondod, te nem akarsz velem lenni, míg meg nem születik a pici?

  - Ne haragudj drágám, de így nem kívánlak. Inkább a haverokkal ütném el az estéimet mostanában.

  Megsimogatja a nő vállát, és elmegy a fürdőbe. Kinga könnyes szemekkel vonul be a hálószobájukba, ahová a férfi csak mintegy fél óra múlva követi.  Fel sem tűnik neki, hogy a felesége halkan szipog. Ő bedől a saját helyére az asszonyának háttal, és mindjárt el is alszik.

  Kinga viszont nem tudja, mitévő legyen. Próbálja átgondolni, elfogadni a helyzetet, ami nagyon nehéz. Nincs kivel megbeszélnie, mert még a barátnője előtt is szégyelli, ami történik vele. A férj továbbra is későn jön, és reggel is csak az üzleti ügyekről beszélgetnek, mert közös vállalkozásuk van, le kell futni a kötelező köröket. Vannak dolgok, amit mindenképp meg kell tárgyalniuk. Kinga szomorú de egész nap lefoglalja magát, mert időnként ő is bejár az irodába könyvelni. Egyre sűrűbben teszi bent tiszteletét, mert akkor legalább időnként látja a férjét, ha az a terepről betéved az irodaházba. Egy ilyen este hívja Károlyt is, szeretné, ha a férje is jönne vele haza, de az még munkára hivatkozva marad. Megígéri, időben próbál lelépni, és igyekezni fog. A nő hisz neki, és hazamegy vacsorát készíteni.  Ám Károly megint csak tíz után ér haza feleségéhez, aki megint a nappaliban várja. Talán van egy kis lelkiismeretfurdalása az ígérete miatt, mert odalép az asszonyhoz, és megcsókolja. Kinga rögtön megérzi rajta az idegen női parfüm illatát. Nem szól semmit, nem érte teljesen váratlanul. Meg ha kérdőre vonná, úgyis mindent tagadna. Ennyire már ismeri. Már egy ideje gyanakodott, hát lehet, beteljesül a sejtése. De azért megígéri saját magának, ennek utána fog nézni.  Másnap, mikor eljön az irodából látványosan elköszön férjétől, majd félre áll egy mellékutcába az autójával. Olyan helyre, ahonnan rálát az épület kijáratára, de őt nehéz lenne észre venni. A kocsiból figyel. Nem telik el tíz perc, Károly már pattogós léptekkel hagyja el az épületet, pillanat tört része alatt vágja magát luxusautójába, és nagy gázzal elindul. Kinga távolabbról követi.  A férj mindössze pár utcányira ment, ahol az egyik partner vállalat titkárnője már az irodaépület előtt, az utcán várt rá. Károly kipattant a kocsiból, öleléssel és csókkal köszöntötték egymást, amit Kingának sikerült a mobiljával megörökíteni. Távolabbról, de jól felismerhetőek rajta. Sőt még tovább követve egy hotelnál parkoltak le, és mentek be mindketten, egymást átkarolva. Erről is lesz emlék Kinga mobilján. Már tisztában volt vele, hová is jár a férj esténként „a haverokkal sörözni” helyett. Rettentően fájt neki, amit Károly művelt vele. Elkezdett azonban gondolkodni, tisztán átlátni a helyzetét. Mindjárt öt hónapos kismama. Szülei már nincsenek, és testvére meg nem is volt. Ha most elválik, kire számíthat.  Egyetlen barátnője nyakára nem sózhatja rá magát. Úgy tesz tehát, mintha minden rendben volna. Szexuális életük már egyébként sincs, tehát teljesen mindegy, mikor, hány órakor fekszik be a férje melléje az ágyba.  Úgy dönt, kivárja a baba születését, mert azért a dologi segítségre talán számíthat Károlytól. Elvégre az ő gyereke is, és még ráadásul ő is akarta, sőt kifejezetten kérte Kingát, hogy próbálkozzanak. Akkor legalább segítsen, amíg szükséges. A könyvelésnél viszont rettentően figyel mindenre.  A közös bankszámlájukon az összes mozgást ellenőrzi. Amit a férje költ, és nem kapcsolatos a vállalkozási kiadásokkal gondosan felírja magának mindet, és ugyanakkora összeget egy külön a saját nevére nyitott bankszámlára átutal. Soha nem többet, csak annyit, amit a férj magánköltségre vesz ki. Érdekes helyekről érkeznek a számlák a banki folyószámlára. Meg legalább kéthetenként dokumentálja a férje félrelépését a mobilja galériájában. Így telik el a pár hónap a szülésig.

  Eljön a baba születési ideje. Károly a felesége mellett van. Viszi a kórházba, látogatja, és minden kérését teljesíti. Hatalmas rózsacsokorral köszöni meg a szenvedését, elvégre Kinga kisfiút szült neki. A babát is dajkálja még a kórházban is, utána otthon meg még inkább. Odaadó apukának látszik, ám azért heti egy, esetleg két estét még kimarad. Kinga szoptat, de igyekszik eredeti alakját minél előbb visszanyerni. Mondjuk nem nehéz, mert nem hízott sokat. Talán a zaklatott állapota is közre játszott benne. Egyre csinosabb lesz, és ezt férje is látja. Az asszony egyre többet jár el otthonról. Ilyenkor nem csak a könyveléssel foglalkozik. Sok az egyéb elintézni valója is.  Károly azonban örömmel vigyáz a kisfiára minden ilyen alkalommal. A vállalkozói elfoglaltsága mellett megoldja, hogy otthon tudjon olyankor lenni. Mondjuk mindig csak egy-két óráról van szó. Kinga csak szoptatással eteti a picit, nem marad ki hosszú időre.

   A férj már alig várja a kötelező hat hét elteltét. Szeretné újból ölelgetni a megszépült csinos feleségét. Már újból kívánatos nő lett számára. Kinga azonban húzza az időt. Még nem enged férje csábításának. Hadd teperjen. Gondolja magában. Már két hónapos is elmúlik a kisfiuk, mikor a nő úgy dönt, most jött el az ideje. Gyönyörű, ölelkezős, felejthetetlen éjszakát tölt párjával. De már nem teszi boldoggá. Majd a férj kezdeményezésére pár nap múlva megismétlik. Azonban mikor Károly újabb pár nap múlva ismét közeledik, Kinga nem hagyja. Közli vele, hogy ez valahogy már nem olyan, mint régen volt, valami más lett, nem tudja mi, de valami fura érzése van, és ő nem kívánja az együttlétet. Károly arra gondol, talán érződik rajta a barátnő. Úgy érzi a feleségére nagyobb szüksége van, hát mindjárt szakít a másik nővel. Erről Kinga barátnője készíti a felvételeket. Most ő állt rá, mert Kinga nem tud a picitől úgy a férje nyomában lenni.  Mikor már minden dokumentáció az asszony birtokában van, eljött az ő ideje, már képes megvalósítani a tervét. Amikor Károly egész napra az irodába van, ő összepakol, és elmegy. Csak szigorúan a saját és a kicsi holmiját viszi, semmi mást. Viszont emlékként hagy valamit.

Az asztalon egy csomó színes fotó, egy halom számlakivonat és egy levél várja Károlyt. Felkapja a levelet és olvassa.

Elmentem. Ne is keress!  A barátainkat ne zaklasd, nem tudják hol vagyok! A kisfiad egyelőre nem kaphatod meg, mert még szopik, és te nem tudnád megetetni. Be fogom adni a válókeresetet, a kicsi láthatását pedig majd eldönti a bíróság. A bizonyítékaim ott vannak az asztalon. Hiába téped össze, van belőle nálam is. A közös folyószámlánkról pedig mindig csak pont annyi pénzt utaltam át magamnak, amennyit a szeretődre költöttél. Gondoltam, mint a feleségednek, és a kisfiadnak, hát ennyi nekünk is jár a közösből. Elég bőkezű voltál a hölggyel, így nekem is gyorsan összejött a saját vállalkozásomhoz való összeg. A többit meg majd megosztjuk. Mindenről pontos dokumentációm van, ne is próbálj simliskedni.

Mire Károly végig olvassa a szöveget, már patakokban folynak a könnyei.  Szétlöki a gondosan egymásra rakott fotókat. Mindegyiken ő szerepel a titkárnővel.  A képek nagy részén csókolóznak. Egy erőteljes mozdulattal lelöki az asztalról az összes papírt, és ő borul zokogva a helyükre.

                                                                                2.

Már vagy egy óra telik el így, mikorra eljut odáig, hogy képes legyen az érzései felett uralkodni, és gondolkodni tudjon. Előbb azért bemegy a hálóba ellenőrizni. Hátha csak írta Kinga, hogy elmegy és mégse tette meg. A szobában minden a helyén, csak a felesége szekrénye üres.  A gyerekszobában is minden megvan, csak a kisfiú, és a személyes tárgyai hiányoznak. Még a kiságyat és a bababútort is itt hagyta. Ettől újabb zokogásba tör ki. Se feleség, se a kisfia. Még sokáig csak sír. Majd fogja a mobilt, és hívni szeretné a feleségét.  Az nem veszi fel.  Még egyszer próbálja. Sikertelenül.  A tizedik sikertelen próbálkozás után feladja.  Már legalább éjfél van, mikor újabb ötlete támad. Megpróbál emailt írni feleségének.

  - Drága Kingám! Tudom, hogy hülye voltam, és vétettem ellened, de nagyon szeretlek. Kérlek gyere vissza! Már szakítottam Barbival. Soha többé nem teszek ilyet.  Gyertek vissza! Könyörgöm!

Csippan a mobil, jön rá a válasz.

  - Tudom, hogy szakítottatok. Ott van arról is a fotó. Egyébként azért jöttem el most.  Így jobban átérzed, hogy magadra maradtál. Mint én, mikor elmentél azzal a nővel, engem pedig terhesen magamra hagytál. – Kapja a választ a férj. Nem is azzal törődik, mit írt neki a felesége, hanem azzal, hogy egyálltalán válaszolt. Csak utána olvassa el még egyszer, és tudatosul benne a válasz valódi értelme. Gyorsan írja, amit mondani szeretne.

 

    - Nagyon sajnálom szerelmem. Bocsájtsd meg! Soha többé nem fog megtörténni. Gyertek vissza! Gyere vissza! Nálad van a kisfiunk!

  - Akkor is nálam volt, mikor szeretőt kerestél magadnak, csak akkor még a pocakomban! És neked akkor nem volt ránk szükséged!  Egyedül hagytál hónapokon át. Úgy értem hiába voltál fizikailag mellettem, nem kellettem neked! Az ölelésed és szereteted másé volt, nem a miénk! – Kopog Kinga körme a billentyűzeten, és a szeme könnybe lábad, mert eszébe jut, mit érzett akkor.

  - Hülye voltam. Már tudom. De nagyon szeretlek benneteket. Téged is! Gyertek vissza! Ez nagyon fáj! Ezt nem teheted velem! – pötyögi a mobiljába az érzéseit.

  - Te se tehetted volna. Mégis megtetted.  Nekem is éppen így fájt. - jön a gyors és rövid válasz.

  - Bocsájtsd meg! De ne add be a válópert legalább! Én nem akarok elválni! Én szeretlek benneteket. Gyere haza a kicsivel! Belepusztulok, ha nem bocsájtasz meg! – írja immár sírva könyörgő sorait.

  - Felébredt a kisfiad. Megyek megetetem.

 Kinga feláll a laptoppja mellől, és Károly már hiába vár választ bármire, a felesége nem ül vissza. A telefont pedig kikapcsolja. Innentől csak a kisfia létezik számára.

  Károly reggel bemegy az irodába, de nem képes semmit megoldani. Borzasztó állapotban van. Inkább haza megy, és elkezdi összeszedi az asztalról este lekotort képeket és papírokat. Kirakja és most szembesül azzal, hogy felesége majdnem a Barbival való kapcsolata első pillanatától tudott a félrelépéséről. És mégis szeretkezett vele a szülés után. Ezt nem érti. Végig nézi a számlakivonatokat is. Minden tökéletesen stimmel. Kinga tényleg rálátott mit, mennyit költött Barbira. Sőt itt még volt egy olyan tétel is, amit kápéban fizetett neki az egyik ügyfél, erre konkrétan emlékszik, és ezt is a nőre költötte. Ez itt nem szerepel. Erről a felesége nem tudhatott, pedig ez is jelentős tétel volt, ötszázezer forint. Összeadja a költéseit. Több mint hárommilliót dobott ki hét hónap alatt egy vadidegen nőre, akitől a felesége százszor többet ér. Egyrészt sokkal szebb, másrészt nem csinált sosem patáliát. Nem hisztizett, ha valami nem úgy alakult, ahogy szerette volna. Még ebből sem. Nem kiabált, szép csendben elment. Ez így talán még jobban fáj. Barbi viszont mindenért hisztizett. Állandóan ki kellett engesztelni valamivel. Mondjuk négyszázezer forintos nyaklánccal. Mennyi pénzt herdált el erre a nőre, míg a felesélgének semmit nem vett. Még egy szál virágot sem, pedig az annak is biztosan nagyon örült volna. Meg az jobban meg is érdemelte volna. Rohadt szarul érzi most magát. Megint a sírás kerülgeti, de megpróbál bocsánatot kérni először telefonon, de mivel az nem járható út most sem, úgy emailben.

  - Nem veszed fel a telefont. Miért?

  - Mert tudom, hogy sírsz. Nem akarom hallani.

  - Nem értem miért volt az a két gyönyörű éjszaka? Hiszen már régen tudtad, milyen egy szemét alak vagyok.

  - Hogy tudd, mit veszítettél. A régiekre hátha már nem emlékeznél olyan tisztán, hiszen Barbit is beiktattad közé.

  - Tudom drága egyetlenem, hidd el, tudom, mit veszítenék. Ezért kérlek gyere vissza. Soha többé nem teszek ilyet. Tudom, hogy ez nem mentség, de mikor már látszott rajtad a baba, nem tudtam veled lenni. Engem borzasztóan zavart, hogy ott van, és rosszat tehetek neki. De én akkor is szerettelek. Gyere vissza. Hozd őt haza! Látni szeretném!

  - Majd küldök róla havonta egy fotót. – Válaszol röviden, tömören Kinga, nem engedi, hogy a régi érzései felül kerekedjenek rajta. Ezért nem vette fel a telefont sem, mert ismeri a férjét. Néha ugyan nagyon rideg és bunkó volt, de tudott gyengéd és kedves is lenni. Így talán kevésbé hat rá.

  - Ne tedd ezt! Meg kell bocsájtanod! Téged az isten is nekem teremtett! Bebizonyítom, hogy soha többé nem kell más, csakis te! Csak gyere haza és lásd! Itt kell lenned, hogy tudd, soha nem történik meg többé.

  - Nem kell ott lennem. Sokat tudok rólad. Azt is, hogy megint sírsz! – Próbál most is keményen fogalmazni.

  - Oké, bekameráztál. Nem bánom. Legalább látod minden cselekedetem. Látni fogod, hogy nem csavargom.  Hogy mindig időben haza jövök és egyedül. De inkább te is gyere haza! Szeretlek!

  - No ide figyelj! Hét hónapig csaltál! Ha háromszor ennyit kibírsz nő nélkül, és az alatt én sem szeretek bele senkibe, akkor talán, esetleg lehet szó a megbocsájtásról. – Írja a férjének. Még ő is nagyon szereti, de nem nézheti el, amit eddig tett vele. Neki is át kell érezni valami hasonlót, hogy soha többé ne történjen meg, amit könnyedén, látszólag lelkiismeretfurdalás nélkül tett meg vele. Bár ő nem lenne képes megcsalni, tehát csak így tud megközelítőleg azonos érzelmeket kihozni belőle, meg kissé büntetni is szeretné.

  - Köszönöm szerelmem! Az 21 hónap, de én értetek ki fogom bírni. De inkább itthon legyél addig is. Hátha kisebb lesz a kockázata annak, hogy te szeress bele valakibe. Én tudom, hogy megérdemlem, amit most teszel, de legalább a fiunkat ne büntesd. Hadd érezze, hogy apja is van.

  - Egyelőre nem. Majd később esetleg átgondolom. Most megyek, mert ki kell vinni levegőzni a kicsi fiad. Szia.

  Most Kingának is könnyes lesz a szeme, míg a kicsit öltözteti, de tudja, ezt végig fogja csinálni. Ha bele gebed akkor is. Szereti a férjét, de a hét hónap a minimum, amit külön fognak tölteni. Ezt már régen elhatározta.  Utána meg majd ahogy akkor érzi. Meg ahogy a férje addig viselkedik, aszerint fog dönteni.