A lestrapált feleség

 

 

A  LESTRAPÁLT   FELESÉG

 

A harmincat csak kissé meghaladó Tímea hullafáradtan ül le este kilenckor a tévé elé. Már a nyolcórás munka ideje után hazaérve itthon túl van a mosáson, főzésen és vasaláson. Nos, meg az első osztályos kisfiával a tanuláson, és a gyermek ágyba segítésén. Leült hát a nappaliba, és várja haza a férjét, aki mostanában egyre sűrűbben ér későn haza. Már jelenleg is bőven elmúlt nyolc óra. Bár most nem kellett sokat várnia a filmet nézve, mintegy húsz perc múlva jön Jenő.

 - Szia drágám! Ennyire ráérsz? Még tévét nézni is van időd! Főztél vacsorát?

 - Igen, főztem. Kérsz?

 - Hát persze! Rakd ki, rögtön megyek, csak előbb bemegyek a fürdőbe.  - A feleség megy, és vacsorát melegít férjének. Mire elkészül vele, Jenő jön és levágja magát az asztal mellé! még jó, hogy a székek eléggé strapabíróak.  - A fürdőt mikor takarítottad ki? Elég koszos a mosdó! Csupa vízpötty.

 - Ma nem jutott rá időm. Majd holnap megcsinálom. De te is letörölhetnéd magad után, amikor kezet mosol.

 - Akkor te minek vagy?  Míg tévét néztél, nyugodtan megcsinálhattad volna! - Hatalmas kanalakkal dobálja magába az ételt. Mint aki tényleg éhes, vagy nagyon ízlik neki, amit a felesége lepakolt elé. - Janika alszik már? - Böki oda az asszonynak két falat között, de nem úgy néz ki, mint akit tényleg érdekel, hol is van az egyetlen fia.

 - Igen, már pihen. Már tíz óra. Reggel neki is iskola. Elfáradt.

 - Csak, mert mostanában alig látom.

 - Előbb kellene haza járnod. Akkor talán találkozhatnál vele. - Mondja csendesen Timi. Nem mond többet, nem szeretne veszekedést. Akkor biztos nem tudna aludni majd. A balhé részletein rágódna egész éjjel. Volt rá már példa párszor.

 - Csak egy kicsit időztem a haverokkal, amúgy is későig dolgozunk mostanában.

 - Józsit, a munkatársadat már ötkor láttam haza menni. Pont akkor, amikor én is megjöttem. A kiskaput nyitottam, amikor rám köszönt.

 - Elkérezkedett.  - Löki oda flegmán Jenő, miközben eltolja maga elől az üres tányért az asszony irányába. - No, elmoshatod!  - Tímea fogja, és gyorsan elöblíti a csap alatt. Reggelre nem maradhat mosatlan, mert az megint csak vita tárgyát képezhetné. Utána a férj elindul fürödni, de még a fürdő ajtajából visszafordulva odaszól az asszonynak.

 - Kicserélted az ágyneműhuzatot? Már legalább egy hete ez van felhúzva!

 - Míg fürödsz, megcsinálom.  – Timi lehajtja a fejét, csendben megy és áthúzza az ágyat, szíve szerint még nem tette volna. Semmi olyan nem történt a pár nap alatt, amitől cserére szorul. Pontosan öt napja húzta át. De, hogy nyugalom legyen, újra megteszi. Utána ő indul fürödni, azonban Jenő is bent marad, borotválkozik. Miközben Timi a zuhany alatt mossa a fejét, látja, már megint nagyon lenőtt a festése, pár ősz szál töve is elég jól észrevehetően kilátszik. - El kellene mennem fodrászhoz. Már nem az igazi a hajam. Nézd meg.  - Húzza el oldalra a tincseit, hogy jól láthatóvá váljon a pár őszülő szál. Igaz még negyven sincs, de sajnos nem tehet róla.

 - Mért? Van rá időd és pénzed? - Mordul fel a férfi. - Megmondtam, hogy vigyázz minden fillérre! - Az asszony nem szól semmit. Már megszokta, hogy az ő igényeire igen ritkán van idő és pénz. Ennyi együtt töltött év után annyira hozzá szokott ezekhez, hogy eszébe se jut, esetleg másként is történhetnének a dolgok. A nyugalom érdekében inkább meghunyászkodik, nem vitatkozik, hallgat.

 - Kikészítetted a tiszta ruhámat reggelre? - Kérdezi a férj, míg a felesége teszi magát rendbe. Számára ez sokkal fontosabb, mint a felesége haja. Úgyse látja túl sűrűn, minek arra pénzt pocsékolni.

 - Igen. Ott van a vállfán. Az inget az előbb vasaltam frissen. Meg a zakót is felfrissítettem.

 - Jó. Akkor mehetünk aludni. - Fordul ki Jenő a fürdőből és siet előre.

Csendben lefekszenek. A férfi elfordul, és pár perc múlva már horkol is. Eszébe se jut Tímeát átölelni, vagy pár becéző szót szólni hozzá. A következő napok körülbelül ugyan ilyenek, csak más a nő napi feladata. Mondjuk beiktatja a fürdő átsúrolását is. És az előzőek is teljesen hasonlóak voltak. Csak régebben Jenő kevesebbet volt oda esténként, és néha még Timit is megkívánta egy-egy éjszaka. Eleinte sűrűbben, később már hetente, kéthetente. Mostanában viszont erre már nemigen volt példa még havi viszonylatban sem. Az asszony próbálna közelebb húzódni a férjéhez, kicsit hozzá bújni, átölelni, de az lerázza az asszony kezét magáról, és soha nincs kedve semmihez.

 - Olyan lestrapált vagy! Olyan unalmas! Nincs már benned semmi a régi temperamentumos Tímeából. Az mindig csinos volt, sugárzó és égett benne a tűz! Már minden kiveszett abból az énedből.  – Morog, mint egy medve, megint elfordul, és elalszik.  Timi viszont ezek után kíváncsi lesz, kicsit utána néz férje esti kimaradásainak. Ugyancsak érdekelné, összefüggésben van e az esti csavargás, és a férje folyamatos visszautasítása. Hát számára borzasztó dolgokra jön rá. Haverokat egyet sem látott Jenő mellett, annál inkább egy csinos festett szőke harminc év körüli hölgyet, akivel igen szorosan ölelték át egymást. A nő most úgy néz ki, mint ahogy ő kinézett hét évvel ezelőtt. Nem kell ezek után mondani, hogy Timinek se kellett több. Este a haza érő Jenővel rögtön közölte, beadja a válópert. A férj elég érdekesen reagált a felesége vádjaira.

 - Nyugodtan mehetsz!  Még Janikát is viheted!  Úgyis elfelejtettél adni magadra! Valamikor te is olyan gyönyörű nő voltál, mint most Niki!  Most meg hogy nézel ki? Nézz végig magadon! Azért kerestem mást, mert mellettem már nem mutattál jól! Minden nő elhagyja magát, ha feleségül veszik? Az előtted lévő Jutkát is azért kellett lecserélnem!

Timi nem szól, nem vitatkozik. Már úgyis felesleges. Meg ő se akar tovább ebben a kapcsolatban maradni. Pont elég volt nyolc év az életéből erre a férfira. Előtte Jutka csak négyet bírt. Kíváncsi lesz a következőre, arra a bizonyos Nikire. A történtek miatt mintha új szemszögből figyelné a férjét és önmagát.

 Lezajlik a válás. Viszonylag gyorsan, mert mindketten szabadulni szeretnének. Jenő a gyerek után is fizet tisztességesen, csak vigye az asszony, hisz az új barátnőnek úgyse kellene. Csak nyűg lenne a nyakukon. Látni se nagyon kívánja, inkább anyagiakkal pótolja a láthatást. Persze azért azt is mértékkel, mert abból neki semmi haszna. Niki Jenőhöz cuccol, Timi pedig elköltözik albérletbe, és a maga ura lesz. Már senki nem parancsol neki, mit és mikor csináljon meg.  Érdekes módon mindenre jut ideje. Az elsős kisfiára is, és saját magára is. Meg a bérelt lakásában is takaros rend uralkodik. És még a pénze is elég mindenre, amit nagyon szeretne. Pedig munkahelyet nem is váltott.  A gyerekre kapott tartásdíjat pedig csak kizárólag Janikára költi. Ennek ellenére jut fodrászra, saját maga által készített sminkre, és néha még új ruhára is. Egyszóval Timi újból kivirul. Csinos és fitt negyvenes nő lett, aki már mosolyogni is képes.

Niki, az új barátnő pedig a férfi mellett kezd hanyatlani. Már nem mosolyog folyton, és kevesebbet tölt szépészeti fogásokkal is. Annyi a követelmény, hogy mindig hullafáradt. Egy jó év múlva úgy alakul, hogy egy régi közös barát bulit szervez, és Timit is, meg Jenőéket is meghívja a partira. Ekkor látja viszont Jenő először az elhagyott feleségét, aki újból gyönyörű.  Kisimult az arca, a szemei cseppet sem karikásak, inkább csillognak a boldogságtól. Megvan benne az a fény, ami kiveszett a házasságuk idején, és olyan csinos, hogy rögtön újból megtetszik Jenőnek. Faképnél is hagyja az addigra már leharcolt Nikit, és újból próbálkozik a volt feleségnél.

 - Szia kincsem! Ekkora változást! Te megint ugyanaz a szépséges Tímea vagy, akit először megismertem. Lehengerlően gyönyörű!

 - Hát igen. Igyekeztem magam rendbe rakni. Volt rá egy nyugalomban töltött egész évem.

 - Nagyon jól csináltad! Csodaszép vagy! Gyere táncoljunk! - Elkapja volt felesége derekát, és már mozog is vele a zenére.

 - Táncoljunk. - Mondja Timi egykedvűen, és benne van a volt férjével egy táncba. Azért érzi, most ő van nyeregbe. Ki-ki néz a bánatosan, egyedül üldögélő Nikire. Jenő pedig udvarolgat. Próbálja újból becserkészni Timit.

 - Most megint igazán kívánatos vagy. Odavagyok érted! Nem lépünk le együtt? - A nőnek kikerekednek a szemei volt férje ajánlatára. Leáll a tánccal, vesz egy nagy levegőt, és elkezdi sorolni azokat, amit már régen el kellett volna mondania. Mikor együtt éltek nem merte, most azonban igen.

 - Hát tudod, én veled sehová nem akarok lépni. Ezt a kinézetemet, amilyen mos újból lettem, csak és kizárólag magamnak köszönhetem. Azt a régi elhanyagolt lestrapáltat pedig neked. És nem mi nők hagyjuk el magunkat! Óriási tévedésben élsz! A te elvárásaid akkorák, hogy azt csak úgy tudjuk teljesíteni, hogy belerokkanunk. Tiszta lakás, tiszta ruha, vasalt ruha, öt naponta tiszta ágynemű, napi szinten főzés, mosás, takarítás, bevásárlás, gyereknevelés, és te semmibe nem segítettél. Magunkra már nem jutott időnk, nem beszélve arról, hogy még a pénzt is sajnáltad arra, hogy némileg egy ápolt nő benyomását keltsük. Akkorák voltak az elvárásaid, hogy azt két házvezetőnő napi nyolc órában se biztos, hogy megcsinálta volna, nem én egy ledolgozott munkaidő után. Eszembe sincs visszamenni hozzád rabszolgának! Sőt még Nikit is lebeszélem róla. Az életembe a fiamon kívül az egyetlen jó dolog, ami velem történt, az a válásunk volt! Gondolkozz el rajta!

Timi otthagyja a megrökönyödött Jenőt, aki úgy meg van lepődve, még közbeszólni se tudott. Őt még soha életében nem osztotta így ki senki. Pláne nem egy nő. Mindig, minden kapcsolatában ő parancsolt. Még azt se figyelte meg a férfi, hogy Timi tényleg odament Nikihez, és beszélgetni kezdett vele. Megosztotta a nővel azt a dolgot, amire ő is csak a válásuk után jött rá. Tapasztalatból beszélt, és Niki minden szavával egyet értett.  A partiról Jenő egyedül ment haza. Viszont még sokáig próbálta ismét meghódítani Timit, aki nem volt újra behálózható. Hiába ígért meg mindent a férfi, Timi tapasztalatai egészen mást mutattak. Soha többé nem kért belőle.