Lecke egy életre
Lecke egy életre
A csinos Bogi új kis piros autójával, friss, alig egyhetes
jogosítványával elindul a főiskola felé, ahol most kezdi tanulmányait.
Kellőképpen izgul. Vezetési gyakorlata semmi, az autóra pedig nagyon szeretne
vigyázni. Már egészen közel jár a főiskolához, mikor egy mögötte haladó fekete
BMV nem díjazza Bogi negyven ötven közötti tempóját. Először dudál rá. A lány
ettől nem hajt gyorsabban, hisz egy dudálástól nem lesz nagyobb gyakorlata a
vezetésben. Maximum csak még idegesebb, és az orra alatt elmormol egy
hozzászólást. Mennék én cseszd meg, ha mernék! De mivel marad az eddigi
tempója, a BMV most egészen rámegy. Szinte tolná maga előtt. Ezzel ösztönözné a
gyorsabb haladásra. Eredménytelenül. Majd a fekete autó vezetője bevág elé, és
büntető fékezéseket produkál. Bogi meg tudja védeni az autóját, de most még
óvatosabb, és még mérgesebb. Hogy
minden bunkó pont engem, és pont most tud megtalálni! Vegyétek tudomásul,
tanulók is vannak! Nektek se ment elsőre minden flottul! Gondolja, Sőt még
hangosan ki is mondja, és óvatosan bekanyarodik az egyetem parkolójába. Végre
megérkezett, itt már kikerült a forgalomból. Pont oda kanyarodott, ahová az
imént száguldott be a fekete BMV-s srác a haverjával. Az elején van két
egymással szembeni parkolóhely. A szélesebb helyre a barátja tanácsára gyorsan
begurul a fekete autó. A srácok nem szállnak ki, mert látják, az a kis piros
autó jön utánuk, akit eddig szivattak. Nem szeretnének lebukni. Bogi is
felismeri a BMV-t, de nem lát bele így nem foglalkozik vele. Parkolóhelyet
keres. Meglátja a szűkebb üres helyet szemben a BMV-vel. Megáll, kiszáll.
Gondosan megnézi, be tudna e oda állni. Hosszasan kémleli. Közben a két srác őt
nézi. Pont előttük áll. Majd leesik az álluk. A sofőr srác, Ágoston, nem is
tudja szó nélkül hagyni.
- A rohadt életbe!
Ezzel szórakoztunk? Ez a csaj nagyon király! Új az egyetemen, és pont nekem
való! Mindig is ilyet szerettem volna!
Csak nézi a szép, hosszú, hullámos barna haját, és karcsú
sudár testét. Szinte tátva marad a szája. Bogi viszont nem látja a fiúkat a
sötétített ablakon keresztül, és vissza ül az autóba, szép lassan elindul
tovább a parkoló belsejébe, mert nem érzi biztonságosnak a beparkolását a szűk
helyre. Most a BMV-ben Arnold szólal meg.
- Hát ez meg hová
megy? Azzal oda még keresztbe is beférne!
- Nem tudom, de nem
hagyhatom elmenni!
Válaszol Ágoston, és már ugrik is ki az autóból és a kis
piros kocsi után szalad. Mikor beéri, ami a hosszú lábaival és Bogi lassú tempójával
nem volt nehéz, bekopog a lány ablakán. Bogi megáll, mert arra gondol talán
valami parkolóőr, csak ő nem vette észre. Nem látta, hogy a fekte autóból
ugrott utána. Gombnyomással leengedi az ablakot, és udvariasan kiszól.
- Tessék.
Elmulasztottam valamit?
- Igen drágám!
Beállni arra a helyre, amit néztél az előbb! - mosolyog a legszebb mosolyával
Ágoston.
- De, … de túl kicsi,
nem hiszem, hogy beférnék. - válaszolja a lány bizonytalanul.
- Hidd el, elfér!
Segítek neked. - kacsint a csajra és tovább mosolyog.
- De nekem még nem
megy. Ma ülök benne másodszor. Meg a jogsim is a múlt héten lett meg.
- Ne vidd a parkoló
hátuljába! Ott könnyebben meghúzhatják! Nincs szem előtt! Pattanj ki! Beállok
én. Már ha megengeded?
A lány kiszáll, Ágoston pedig be. Rögtön átállítja az ülést.
Bogi valamivel alacsonyabb, Ágoston hosszú lábai nem férnek el. Visszatolat, és
előzékenyen, tolatva áll a parkolóba. Orral, indulási irányba, hogy a lány
könnyebben tudjon majd indulni. Addigra bogi is visszasétál, és Arnold is ott
van a lány autójánál, bemutatkoznak egymásnak mindhárman. Miután pár szót mond
mindenki magáról, a fiúk számára bebizonyosodik, amit csak feltételeztek, Bogi
most van itt először, ők pedig már a harmadik évüket kezdik. Ágoston felajánlja
a segítségét.
- Szívesen végig
vezetlek! Még van negyven percünk. Gyere a büfénél kezdjünk! Meghívlak egy
kávéra, vagy inkább forró csoki?
- Kösz. Inkább a
csoki. Az jobban jön, mint a kávé, mert már valami bunkó úgyis felhúzott a
vezetési stílusával. Játszotta a nagymenőt, azt hiszi ő sosem volt kezdő!
Mondja a lány, és elindul Ágoston mellett az épület felé.
Arnold pedig mutatja Ágostonnak, el ne szólja magát, hogy övéké a BMV, mert
akkor tuti faképnél hagyja őt Bogi, pedig ezt aztán igazán nem szeretné. A srác
nem is teszi. Sőt igyekszik a lány kedvében járni, és folyamatosan udvarolni
neki. A büfé után végig kíséri az épületen, és megbeszélik a délutáni találkát
is, utána szétválnak. Boginak is tetszik a srác, így sokszor jut napközben
eszébe, de Ágoston alig várja a délutáni találkozót. Ő első látásra belehabarodott
a lányba. Ilyet még sosem érzett eddig, A lányokat csak futó kalandnak
használta. Ha jött vele oké, ha nem, akkor keresett másikat. Ez nem a mellékes
kategória, ez a lány kell neki! Délután boldog mosollyal köszönti a hölgyet, és
már karolja is át a derekát. Arnold csak mögöttük sertepertél. Megint mindenben
a lány kedvét keresi Ágoston. Még a tanulásban való segítést is felajánlja,
mert szeretné minden szabad percét a lánnyal tölteni. De Bogi másként gondolja.
- Kösz, de arra talán
nem lesz szükségem. Mínusz eggyel vettek fel.
- Az meg mi? Nem kell
tanulnod? Vagy valami felkészítő évfolyam?
- Nem. – nevet egy
jót Bogi. - Csak egy pontom hiányzott a maximumból.
- Ezt nagyon
sajnálom! - húzza a száját szomorúra Ágoston. - Szívesen segítettem volna.
- Azt sajnálod, hogy
könnyen tanulok! Te gyanús vagy! Mit szeretnél? - mosolyog Bogi. Sejti a srác
hátsó szándékát. Már ennyi idő alatt is jól érezhető a viselkedésén. De Ágoston
nem is teketóriázik. Kimondja mit szeretne. Mindig is magabiztos volt a
viselkedése.
- Veled szeretném
tölteni az összes szabadidőm. Ha lehetne még az éjjeleket is!
- Azt talán még nem!
Nekem az még korai lenne, de holnap reggel is megvárhatsz a parkoló
bejáratánál, és beparkolod az autómat. Szerintem kezdetnek talán ez is jó
ajánlat részemről. Rendben? - kérdezi Bogi. Ágoston rettentően örül, a lány
ötletének. Érzi jó úton halad. Beszélgetés közben ki is érnek a parkoló
autókhoz. Arnold közben már mindenről megfeledkezik, és rászól Ágostonra.
- Kinyitnád a kocsit?
Bepakolnám a cuccainkat.
Ágoston se kapcsol. Hisz a reggel már olyan régen volt.
Azóta már olyan jól összejött Bogival. Minden figyelmét a lányra
összpontosította. Rányom a nyitó gombra, és a fekete BMV pittyen egyet, és
kinyit. Bogi tágra nyitja a szemét. Azonnal kapcsol. Ágostoné a fekete autó. Ő
volt a bunkó sofőr.
- Te kétszínű hólyag!
Most melyik éned a valódi?
Kiabálja a srácnak, és bepattan a kocsijába. Mire a fiúk
felocsúdnak, bogi már messze jár. Nem mennek utána. Másnap viszont már reggel
hétkor a parkolóban vannak. Ágoston bocsánatot szeretne kérni a lánytól, és
beparkolná az autóját. Egyben egészen biztos. Többé sose fog ilyet csinálni.
Majd félórát vár, közben azon jár az agya, hogyan kérjen bocsánatot a lánytól.
Ilyen türelmetlen még talán sosem volt. Mi van, ha ma nem kocsival jön? Vagy ha
nem bocsájt meg? De meglátja a kis piros autót, és benne a lányt. Elé áll. Így
kénytelen lesz megállni. Majd gyorsan kinyitja az anyósülés felőli ajtót, és
bepattan mellé.
- Szia kincsem! Ne
haragudj a tegnapiért! Bocsánatot kérek. Többé soha senkivel nem viselkedem
így. Teljesen igazad van. Bunkó voltam. De annyira lassan jöttél, én meg
annyira siettem volna a haverokhoz. Egy egész nyarat nélkülük töltöttem.
- Szia. … Ehhez
képest mégis velem voltál elfoglalva egész reggel, és egyetlen haverod sem
láttam a k környékeden. Most, hogy higgyek neked?
- Mert mikor
megláttalak, mindennél fontosabb lettél a számomra. Bocsáss meg, és parkoljunk
be közösen. Te csinálod, én meg segítek.
- Úgy, mint tegnap az
úton?
- Nem. Olyat többé
soha! Mással se! Bármit megteszek érted, csak ne haragudj rám!
- Oké. De nem indulsz
tiszta lappal! Gyűlnek a mínuszos pontjaid. Még egy hasonló, és vége!
- Köszönöm. - odahajol
a lányhoz, és egy finom röpke csókot nyom az ajkára. - Majd folytatjuk, de most
parkoljunk be!
Bogi Ágoston segítségével ügyesen parkol be a kinézett
helyre. Azonban még sokáig maradnak az autóban. Beszélgetnek. Bogi a
megbocsájtásáért feltételeket szab. A tisztességes viselkedés az alap, Ágoston
pedig ígéretet tesz rá, amit komolyan is gondol.

