Ráébredés
Tivadar mérgesen nyitja lakásuk ajtaját. Már a zárt ajtóból
tudja, neje még nem ért haza. Táskáját és zakóját ledobja az előszoba akasztója
alatti polcra és a postaládából behozott újsággal a nappali felé veszi az
irányt. Bevágja magát a hatalmas bőrfotelba, és bekapcsolja a tévét. Előveszi a
napilapot, belenéz. Majd ledobja a kisasztalra. Feláll, és az étkezőbe megy.
Nem találja a helyét. Idegesen járkál a lakásban. Már délután óta egyre
zaklatottabb. Nem sikerült a feleségét elérni telefonon még többszöri
próbálkozásra sem. A nő főnökét is hívta, de az se ért rá arra, hogy felvegye
neki a telefont. Először csak simán mérges volt, de később egyre morózusabb
lett a maga által kombinált lehetséges verziók miatt. Hol lehet az asszony?
Baleset érte? Túlórázik? Nem szokott. A főnökével van? Esetleg még jó is érzi
magát vele? Tuti! Már legalább egy órája itthon kellene lennie, de nincs sehol.
Ajtócsapódás hangja zökkenti ki kába állapotából.
Zsanett egy bevásárlókosárral pördül be az előtérbe. Látja a
férje ledobált holmiját.
- Szia drágám! Már
itthon vagy? – Szólítja párját, mert nem látja sehol. A kosárral a konyhába
megy és ott találja a férjét a konyhapultnak támaszkodva, aki nem méltatta
válaszra, de ő hozzá lép és megcsókolja. Ám Tivadar ahelyett, hogy
visszacsókolna, szúrós tekintettel néz feleségére.
- Hol a fenébe
voltál?
- El kellett intéznem
ezt-azt. Meg bevásároltam. – Nyögi ki meglepetésében a nő. Nem számított ilyen
fogadtatásra. Férje mindig kedvesen szól hozzá.
- Egész délután hívogattalak!
Miért nem vetted fel?
- Bocsi. Nem is
vettem észre, mert a benti tárgyalás alatt lenémítottam.
- És utána? Nem
kellett volna megnézned? Biztos nagyon jól érezted magad a főnököddel. Hol
voltál vele? Mutasd magad! – Már szinte kiabálja Tivadar, és nagyot ránt az
asszonyon, ahogy maga felé fordítja. – Mutasd azt a rohadt telefont! Kivel
beszéltél helyettem?
Zsanett a meghökkenéstől szólni sem tud. Még sosem vonta őt
így kérdőre Tivadar, és ilyen hangot se ütött meg vele soha. Majd ahogy felfogja,
most mivel is vádolja őt a férje, dühbe gurul. Kikapja a telefonját a zsebéből
és a férjéhez dobja.
- Itt van! Nézd meg
nyugodtan! Mondtam már hogy… - A férje nem hagyja befejezni a mondatot.
- Ne magyarázkodj!
Hol voltál? Megfogja a nő állát, és maga felé fordítja az arcát. Zsanett nem
szólal meg, ránt egy erősebbet magán, hogy a férje elengedje, elfordul és
faképnél hagyja. Bemegy a fürdőbe. Könnyes szemmel hajol a mosógép fölé, és
teszi a dolgát. Bár ez most inkább csak pótcselekvés, nem sürgős tevékenység,
de el kell terelnie valamivel az idegességét. Ebben az idegállapotban nem áll
le vitatkozni. Egyiküknek se tenne jót. Nyomozott utána talán? Hisz tényleg a
főnökével volt, de külön kocsival mentek, és csak a pálya bejáratánál
találkoztak. De akkor is! Hogy merészel Tivadar ilyet feltételezni. Már bánja
azt az időt, amit ma a férje szülinapjának a szervezésére szánt. Lehet csak egy
üveg piát érdemelt volna. Talán még abból is az olcsóbbat ilyen viselkedés
után. Igyekszik Tivadart elkerülni, és szóba se áll vele. Bár a férj se nagyon
keresi a társaságát. Még elmatat a fürdőben egy ideig, utána lefürdik és
elindul a hálószobába.
Eközben a férj az asztalra teszi a hozzá vágott mobilt, és
leül mellé gondolkodni. Érzi, nagyon megbántotta a feleségét. Talán másként
kellett volna kezelnie a helyzetet. De ha egyszer annyira tudni akarta, hol is
volt ahelyett, hogy felvette volna azt a nyavalyás mobilt. Pedig csak úgy simán
hiányzott, hát mindenáron beszélni szeretett volna vele. Meg a kollégák
beszólásai is kétségekbe hajtották. Az egyik véleménye: „Ugye nem gondolod,
hogy a jóképű és gazdag főnöke helyett rád pazarolja az idejét?” A másiké
se volt jobb. „A helyébe én is inkább a góréra hajtanék. Ott Ferrariba
rakhatná a csinos popóját, nem egy öreg Opelba! Nem is értem mit eszik rajtad.” Hát ezek után nem csoda, hogy nem volt képes
higgadtan viselkedni. De minden hiába, még most sem tudja a lényeget. Hol volt
az asszony egész délután. Közben csippan a felesége asztalra tett mobilja.
Üzenet érkezett rá. Csak nézi egy darabig. A kezébe veszi. Fel tudná oldani és
megnézni, hisz Zsanett sose titkolta a feloldási kódot. De mégse teszi meg.
Tőle szeretné tudni az igazat. Igen ám, de hogyan, mikor szóba se áll vele.
Feláll, elmegy a hálószoba ajtajáig és bekukucskál. A neje látszólag alszik.
Visszamegy a konyhaasztalhoz, ahol a telefon újabb üzenetet jelez. Tétován nyúl
a készülékért. A kíváncsisága felül múlja azt, amit elvárna magától, és
megnyitja a telefont. Szeme és ujjai gyorsan az üzeneteket keresi. Kovács Ágostontól
jött az email. Ki a fene az a férfi? Még sosem hallotta a nevét. Ez nem is a
főnöke! Ez valami új pasi lehet. Gyorsan olvasni kezdi.
„Kedves Zsanett
A délutáni megbeszélésünkre való hivatkozással:
Örömmel tudatom,
hogy sikerült a jövő heti szombat délutáni csoportot áttenni a következő hétre,
így önöké a pálya délután négytől zárásig. Kellemes szórakozást kívánok önnek
és a férje baráti körének!
Tisztelettel: Ágoston”
Hát ez meg mi? Gondolkodik Tivadar, majd megnyitja a
következő üzenetet is, ami valami étterem logója után következik.
„Értesítem, hogy a jövő szombati kiszállítást
rögzítettük a gokartpálya címére. Visszaigazolást kérek, ha esetleg mégis
változtatna rajta.
Köszönjük megrendelését: Napfény panzió”
Ez egy újabb nem értem Tivadar számára. Majd szépen
lassan kezd a fejében összeállni a kép. Kezd ráébredni, a felesége valószínűleg
az ő jövő heti születésnapi meglepetését készítette elő. Ő pedig köszönetképpen
letámadta, és a féltékenységével gyötörte. Még megmagyarázni sem hagyta. Ezt a
szégyent. Ezt jóvá kell tennie, hiszen ő nagyon szereti a feleségét. Ezért
félti annyira. Igen ám, de hogyan kezdjen hozzá. Megint a hálószobához megy. Az
asszony láthatólag alszik. De csak láthatólag. Nem képes elszenderedni, a férje
vádjai motoszkálnak a gondolataiban. Ép csak képes visszatartani a szipogását,
hogy Tivadarnak ne tűnjön fel. A férj azonban arra gondol, talán nem ébreszti
fel Zsanettet, mert abból sok jó nem származna. Más jut az eszébe. Kimegy a
nappaliba, ahol reggel hatra ébresztőre állítja a telefonját, és lefekszik a
kanapéra egy meleg pléd társaságában. Gondolatai már a reggelre tervezett
tevékenységei körül forognak. Közben álomba szenderedik.
Nem így Zsanett, akit még az is bánt, hogy férje be se
feküdt melléje az ágyba. Tényleg azt hiszi, hogy ő és a főnöke a kelleténél
jobban jóban vannak? Már a szipogását se képes visszafogni. Nehezen sírja magát
álomba.
Tivadar reggel hatkor a csörgésre kiugrik az ágyból.
Annyira siet, csak boxeralsóban megy először a hálóhoz. Nyugtázza, a neje
alszik. Ő gyors és nesztelen léptekkel a konyhába oson. Felteszi a kávét, és
reggelit készít. Rántottát, mert máshoz nem igazán ért. Sose volt ráutalva,
hogy a konyhai szaktudással behatóbban megismerkedjen. Mikor mindennel kész, a
két kávét elkészíti. A feleségének egy pöttyel és tejszínhabbal, mert Zsanett
úgy issza, magának meg feketén, ízesítés nélkül. Két lapostányérra ossza a
rántottát, kenyeret szel mellé és a kávéval együtt egy nagy tálcára pakolja.
Lassan a háló felé lépdel vele. Mikor belép, az asszony még alszik. Az
éjjeliszekrényre teszi a tálcát és a kávé felett legyező mozdulatokat tesz, így
áramoltatva annak illatát szeretett felesége felé. Mikor Zsanett orra a kávé
aromás illatát megérzi, nyitogatni kezdi a szemeit. Férje ébredező felesége fölé
hajol, lágyan megsimítja az arcát és hosszan megcsókolja. Segít neki felülni,
közben átkarolja és újból lágy, kedves és puha csókkal jutalmazza. Mezítelen
teste az asszonyhoz simul, és kifejezetten jó hatást gyakorol Zsanettre. Hát
még a férj által elsuttogott mondatok!
- Bocsánatot
kérek! - Mondja, miközben a tálcát teszi a felesége ölébe. - Ne haragudj! Este
nagyon bunkó voltam. De talán a mentségemre szolgál, hogy nagyon szeretlek és
rettentően idegesített, mert nem tudtalak elérni. Kicsi boldogságom, ugye
megbocsájtasz? - Néz az asszony szemébe olyan bűnbánó arccal és szomorkás
tekintettel, hogy Zsanett nem tud neki ellenállni. Arra gondol, mekkora dolog
ez a reggeli attól a férfitól, aki még életében nem csinált ilyet. Meg még a
hibáját is belátta, sőt bocsánatot kér. Mosolyra húzza a száját, miközben a két
kávét elveszi a tálcáról. Az egyiket a férje felé nyújtja.
- Meg. Egy
feltétellel. Ha többé soha nem teszel ilyet. Legalább hagytad volna, hogy
megválaszoljam tegnap azt az átkozott kérdést.
- Most már
hagynám. De bevallom jött két üzeneted, amit megnéztem. Azokból már rájöttem,
mekkora egy barom vagyok. De ez a barom nagyon szeret téged. - Átöleli a
feleségét, újabb csókot lehel puha ajkaira, és közösen fogyasztják el a Tivadar
által elkészített reggelit. Közben mindent megbeszélnek. Zsanett elmondja, hogy
tényleg a főnökével volt, de csak azért, mert a segítségét kérte a gokartpálya
kibérléséhez. Azt is csak amiatt, mert mikor ő odatelefonált, gyorsan lerázták,
hogy az időpont már foglalt. Tudta, hogy a felettese nagyon jó haverságban van
a pálya tulajával, hát megkérte, segítsen, ha tud. A feleség arról is
tájékoztatja a férjét, hogy a főnökére sose gondolt, mint partner, mert nem
szeretne a nőcsábász Ottó pár hetes kapcsolata lenni, és pláne nem akarná ezért
kockáztatni a házasságát, mert ő is szereti Tivadart. Igaz így már nem lesz
meglepetés a gokartpálya kibérlése, és a haveri kör Zsanett által való
összetrombitálása, de legalább a feleség ébredése gyönyörűre sikeredett, és
újra boldogan és szerelmesen ölelik át egymást.
